Jn 6,30-35
(Jézus küldetése több, mint a csodák,
amiket tett)
Abban
az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a
tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz
tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: »Égből való
kenyeret adott enni nekik.«” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek;
nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret.
Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram
– kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én
vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz,
nem szomjazik sohasem.”
Szeretjük a csodákat, szeretjük, amikor Isten elkápráztat bennünket. Az
összegyűlt nép, akik követték Jézust, hasonlóan voltak ezzel. Várják a
mutatványt, szinte követelik, de ebben a várakozásban is benne rejlik az az
őszinte vágy, hogy Jézus valami több legyen, mint egy egyszerű tanító. Ennek a
bizonyítását kérik. Megfelelő precedensük is volt: a pusztai manna csodája
történelmük, identitásuk részét alkotja, ragaszkodnak is hozzá. Nem könnyű
túllátni berögzült istenképeinken, merev elképzeléseinken, melyek Isten csak
egy-egy szegletét emeli ki (s általában azt, amely megfelel nekünk). Talán ha
Jézus enged nekik ennél a kérdésnél, és tesz egy csodát, hittek volna
hatalmában, de számára a küldetése mindig fontosabb. „Atyám adja az igazi
mennyei kenyeret” - utal ismét a lényegre. S rögtön utána kiegyenlíti magát
vele: „Én vagyok az élet kenyere.” Dosztojevszkij így ír a
Karamazov testvérekben, felkiált Ivan által: „Te mennyei kenyeret ígértél
nekik, de ismétlem: felérhet-e az a gyönge, örökké bűnös és örökké hálátlan
emberi nem szemében a földivel? És ha az égi kenyér nevében fognak is követni
ezrek és tízezrek, mi lesz azokkal a milliókkal, akik nem tudják elhanyagolni a
mennyei kenyér kedvéért a földi kenyeret?” De Jézus soha nem
kizárólagos. Ugyanaz a tömeg volt jelen a kenyérszaporításnál is. Mindegyikük
megkapja a lehetőséget. Jézus nem a tömegízlésnek akar megfelelni, hanem
önmagát kínálja fel annak, aki megteszi felé a hit lépését. S ők találkoznak
majd vele Feltámadottként is.
Feladat a mai napra: Felidézek egy istenélményemet, amelyet
csodaként éltem meg. Merre vitt tovább ez az élmény? Megmaradtam az ámulatban,
vagy elmélyítette hitemet? Megpróbálok ma „csoda” lenni egy másik személy
számára, tettel, szóval, imával.