Jn 14,6-14 (Jézust megismerni annyi, mint látni az Atyát)
Búcsúbeszédében
Jézus így szólt tanítványaihoz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki
sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha ismernétek engem, Atyámat is
ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte:
„Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt:
„Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát,
az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: »Mutasd meg nekünk az Atyát?« Nem
hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat,
amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám
cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya
énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony,
mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni,
amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához
megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya
megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is
teljesítem.”
Az utolsó vacsora színhelyén vagyunk. A Mester végső szavait intézi
hozzájuk, tudja, hogy minden, amit mond, kitörölhetetlenül bennük marad majd,
mert a halálba készül. Tudja, hogy szeretteink utolsó mozdulatait,
cselekedeteit, szavait őrizzük, mint belénk égetett pecsétet. Ezért cseng ki
szomorúság Jézus hangjából Fülöp kérdésére. Hát még mindig nem értik?..És én,
vajon értem-e, amit Jézus nekem akar ezzel mondani? Hány éve imádkozom?
Mennyire ismerem őt? Látom-e életem csodáit, ajándékait, amelyek tőle
származnak, de még azokon túl is, látom-e őt magát, ízlelem-e az egységet
amelynek hirnöke, élem-e a szeretetet melynek követe? Milyen szép az is, hogy
Jézus a tetteiben ismét az Atyára mutat, nem saját dicsőségének írja be. Ezzel
is példát ad nekünk, hogy nem saját erőnkből kell produkálnunk a szeretet
cselekedeteit, hanem megengedni a bennünk lévő Szentháromságnak, hogy szabadon
munkálkodjon! „Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek!” S ezen
cselekedeteink gyümölcse árulkodik majd arról, hogy szeretetkapcsolatunk az
Atyával élő és termékeny. Amikor Keresztelő János a börtönből érdeklődik
tanítványai által Jézus kiléte felől, „Jézus így válaszolt és
mondta: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok
látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak
feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.” (Mt 11,4-5) Az apostolok
nyomán, akik elejétől fogva Jézus mellett voltak, kérjük az éltető, kiáradó hit
kegyelmét. (Szent Fülöp és
Szent Jakab apostolok ünnepe)
Feladat a mai napra: Elképzelem, ahogy Jézus nekem teszi fel a
kérdést: oly régóta vagyok veled, ismersz-e engem? Mit válaszolok neki?
Kiindulásképpen vehetek egy Jézus-ikont, vagy képet, mely segít engem a
jelenlétébe helyezni, vele párbeszédbe elegyedni.