Lk 4,38-39 (Fölé hajolt, parancsolt a láznak)
Jézus
a zsinagógából kijőve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt.
Szóltak neki miatta. Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta.
Mindjárt fel is kelt és kiszolgálta.
Eddig Lukács evangélista még nem hozta szóba Simont. Most halljuk, hogy
Jézus egy Simon nevű embernek a házába ment és anyósát magas lázából
meggyógyította. Abból indulunk ki, hogy az itt említett Simon azonos azzal a
Simonnal, akit Jézus az ötödik fejezetben követésére hívott, az apostol
Péterrel. (A bibliában található felírás így is hangzik: Péter anyósának
meggyógyítása.) Mivel nem tudjuk, milyen kapcsolat volt már Jézus és Péter
között, nem abból következtetünk, hogy most Péter kedvéért történt meg a
gyógyítás. Más itt a fontos. Az első betegség, amelyet Jézus a Lukács
evangéliumban gyógyít, egy mindennapi betegség, nem egy rendkívüli vagy „nagy”
betegség. Nem az a fontos, hogy Jézus tud-e egy nehéz betegséget meggyógyítani,
és hogy a csoda miatt az emberek hisznek benne, hanem az, hogy Jézus a
mindennapi bajainkkal foglalkozik. Jézusnak az egyes ember fontos, gondjaival.
Amikor szóltak Jézusnak a lázas anyós miatt, Jézus azonnal segítséget nyújtott.
A másik személy áll a középpontban, nem Jézus „csoda-képessége”. Milyen jó
lehetett annak a háziasszonynak, hogy újra tudta munkáját végezni, ezáltal
szeretetét kifejezni. Jézus ma is gondoskodik rólunk. Kis, nagy bajainkkal, gondjainkkal
fordulhatunk hozzá. Mindenki köztünk neki is fontos. Merjük neki mondani, mi
nyomja szívünket; és engedjük, hogy nyújtsa segítségét.
Feladat a mai napra: Figyelek
arra, ki az, aki környezetemben valamilyen lázban szenved, hogyan nyújthatok
segítséget?