XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2017. szeptember 24., vasárnap

Szeptember 24.



Iz 55,6-9.20; Filem 20c.24-27a; Mt 20,1-16a
Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!” Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egyegy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?”

Minden embernek már gyerekkora óta egy kifinomult igazságérzete van, mely legtöbbször abból táplálkozik, hogy összehasonlítja magát másokkal. Sokszor már a gyerekek panaszkodnak, hogy igazságtalanul bántak el velük, ha a testvérük többet kapott. De vajon Isten is így gondolkozik? A vasárnapi szentírási szakaszok világosan rámutatnak nekünk arra, hogy az Isten igazságossága más, mint az emberré. Jézus példabeszédet mond a szőlősgazdáról, aki különféle napszakaszokban munkásokat keresett magának. Mindegyikkel megegyezett egy dénár napidíjban. Amikor kifizetésre került sor, és észre vették, hogy mindenki ugyanannyit kap, zúgolódni kezdtek azok, akik már kora reggel óta ott dolgoztak. Miért kapnak ők ugyanannyit, ha sokkal többet dolgoztak, mint akik csak az utolsó órában jöttek? Nemde az lenne az igazságos, ha többet kapnának? Nagyon együtt tudunk érezni velük. Egyértelműen igazságtalannak tűnik nekünk a gazda magatartása. De a szőlősgazda azt feleli nekik: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Nem értjük meg Isten logikáját. Maga az Úr mondja Izajás próféta könyvében: „Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok -- mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim -- a ti gondolataitoknál.” Valóban túl magas ez nekünk. De ne ítéljük el a szöveget, ne rakjuk félre azzal, hogy nem értjük és nem értünk vele egyet, hanem kérjük a Szentlélek segítségét, világítsa meg nekünk jelentését, és próbáljuk megérteni a szöveget. Vajon mit szimbolizál az egy dénár? Mi az, ami minden ember számára egyforma, ahol már nincsen különbségtétel a között, hogy ki mit ért el? Hiszen Isten igazságosságának megértéséhez ez a kulcsa. A példabeszéd a mennyek országáról szól. A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon.” XVI. Benedek pápa azt mondja a Názáreti Jézus c. könyvében: hogy a mennyek országa nem valami hanem valaki, mégpedig maga az Isten, és a vele való közösség. (vö. 63-67.o). Isten igazságossága abban áll, hogy mindenkinek az üdvösséget, az Istennel való közösséget adja meg. Ezt pedig nem lehet felaprózni, fokozni vagy csökkenteni, nem az érdemeinktől függ, hanem egyedül Isten jóságától, aki azt akarja, hogy mindenki ott legyen, ahol ő (Jn 17,24). Talán „rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Uram, nyisd meg szívünket, hogy meghallgassuk és megértsük Fiad igéit.
Feladat a mai napra: Kérjük ezen a héten a Szentlélek segítségét, hogy tanítson minket Isten logikájának megértésére. Segítsünk egymásnak a családban, hogy közösségben legyünk Istennel.