Lk 14,34-35 (ha a só elveszti az ízét,
mivel ízesítik meg)
A
só hasznos. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg?
Sem földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek van füle a hallásra,
hallja meg!"
Jézus sokat tanított példabeszédekben. A mai idézetben a sót hozza fel
mint példát. Milyen fontos elem a só. Az ókorban drágább volt mint az arany.
Mennyi mindenre képes. Konzerválni dolgokat, pácolni, ételeket elkészíteni,
tisztítani, stb. Kevéske képes arra, hogy kihozza az ételnek az ízét. De mire
lehet használni a sót, ha ízét veszti? Semmire. Sem földnek, sem trágyának nem
való, mondja Jézus. A sót példaképül használja életünkre. Azt akarja vele mondani,
hogy minden embernek az élete olyan lehet, mint a só. Az ember élete Isten
számára olyan értékes, mint az ember számára a só. Az ember életében Isten
elrejtette azt a képességet, hogy fejlessze magát, hogy értékes hozzájárulás
legyen az emberi társadalomhoz. De ez azt is jelenti, hogy az embernek
igényesnek kell lennie önmagával. Képeznie kell magát, törődni nemcsak
testével, hanem lelkével is. Igazi izét azonban az Istennel való kapcsolatából
kapja. Hiszen mi ad az életnek igazán jó ízt? Nemde az, ha valaki által nagyon
szeretve, elfogadva, fölemelve érezzük magunkat? És mit tudunk kezdeni azzal,
aki csak magáról törődik, aki viselkedésével inkább hátráltatja a világot?
Jézus arra hív minket, hogy a vakációnkat használjuk ki arra, hogy ne csak
testileg pihenjünk, hanem feltöltődjünk hittel, kultúrával, az élet és egymás
iránti szeretettel.
Feladat a mai napra: Hol veszítettem ízt az életemben? Ma arra
törekszem, hogy azt pótoljam (az imádság, egy lelki könyv olvasása, a
szentségekhez való járulás, egy
találkozás vagy egy kulturális program látogatása által...)