1 Pét 3,13-18 (legyetek
mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az
alapja reményeteknek)
13Ki árthat nektek, ha buzgók
vagytok a jóban? 14De még ha szenvedtek is az igazságosságért,
boldogok vagytok. Ne féljetek fenyegetéseiktől és ne engedjétek, hogy
megzavarjanak benneteket! 15Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek
szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki
csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. 16De ezt szelíden,
tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban
való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, a rágalmaikkal szégyenben
maradjanak. 17Jobb ugyanis, hogy ha Isten úgy akarja, akkor inkább a
jótetteitekért szenvedjetek, mintsem gonoszságaitokért. 18Mert
Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy Istenhez
vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de Lélek szerint életre kelt.
Olykor érezzük annak a
kísértését, hogy olyan keresztények legyünk, akik óvatos távolságot tartanak az
Úr sebeitől. Ám Jézus azt akarja, hogy érintsük meg az emberi nyomorúságot,
érintsük meg mások szenvedő testét. Le kell mondanunk azon személyes és
közösségi menedékek kereséséről, amelyek lehetővé teszik, hogy távol maradjunk
az emberi dráma gócpontjától. Így valóban elfogadjuk, hogy kapcsolatba lépjünk
mások konkrét életével, és megismerjük a gyöngédség erejét. Ha ezt tesszük, az
élet mindig csodálatosan telik, és átéljük a népként létezés, az egy néphez
tartozás intenzív tapasztalatát. (EG 270)
Igaz, hogy a világgal való
kapcsolatunkban felszólítást kapunk arra, hogy adjunk számot a reményünkről, ám
ezt nem ellenségként kell tennünk, ujjal mutogatva és elítélve. Világos
figyelmeztetést kapunk: „ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva tegyétek” (1Pt
3,16), és „amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben” (Róm
12,18). Arra is buzdítást kapunk, hogy „a rosszat jóval” győzzük le (Róm
12,21), „nem fáradva bele tenni a jót” (Gal 6,9), és nem tartva többre magunkat
másoknál, hanem „másokat tartva kiválóbbnak” (Fil 2,3). Az Úr apostolai valóban
„az egész nép megbecsülésének” örvendtek (ApCsel 2,47; vö. 4,21.33; 5,13).
Világos, hogy Jézus Krisztus nem azt akarja, hogy másokat lekicsinylően néző
fejedelmek legyünk, hanem azt, hogy a nép férfijai és asszonyai legyünk. Ez nem
egy pápa véleménye, nem is több mint egy lehetséges lelkipásztori
állásfoglalás. Isten szavának vannak olyan világos, közvetlen és nyilvánvaló
jelzései, amelyeknek nincs szüksége értelmezésekre, amelyek elvennék megszólító
erejüket. „Sine glossa”, kommentár
nélkül éljük meg ezeket! Ily módon – miközben szeretnénk meggyújtani a tüzet a
világ szívében – megtapasztaljuk az Istenben hívő nép életében való osztozás
missziós örömét. (Ferenc pápa, Evangelii
Gaudium 271)
Feladat a mai napra: Valakivel tapintatosan osztom
meg a hitemet.