XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. november 26., vasárnap

November 26.



Ez 34,11-12.15-17; 1Kor 15,20-26a; Mt 25,31-46
Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
A mai vasárnapon Jézus Krisztust királyi mivoltában ünnepli az egyház. Róla mondja ugyanis a mai evangélium: „Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.” Jézus Krisztus az Emberfia, a Király, akinek eljövetelét várjuk, és aki igazságot fog tenni az emberek között, az igazak és a gonoszok között. Az evangélium nagyon konkrétan felvilágosít bennünket arról, hogy Isten milyen alapon fogja elbírálni az embert: „Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”, illetve, hogy mindezt nem tették meg. Mindkét csoport megkérdezi tőle: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked...” És erre Jézus válaszolja: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Mit jelent ez számunkra? Kicsoda ez a „legkisebb testvér”, akiben jelen van Jézus? Sokszor először a hajléktalanokra, az utcán lévő rászorulókra gondolunk, s akkor elszánjuk magunkat arra, hogy legközelebb több pénzt vagy élelmet adunk nekik. S bár ők kétségtelenül a legkisebbek közé tartoznak, és nem feledkezhetünk meg gondviselésükről, úgy gondolom, mégse állhatunk meg itt. Hiszen gyakran könnyebb számunkra egy hajléktalan testvérről gondoskodni, mint szükséget szenvedő rokonunkról, családtagunkról. Hányszor keményítjük meg szívünket, amikor egy családtagunk, rokonunk újra meg újra jön, segítséget kér, nem tud lábra állni, anyagi helyzete nem javul, nem talál munkát, vagy nehezíti a munka találását akár egy szenvedély vagy más betegség,... Hogyan tekintek elesett rokonomra, családtagomra? Meglátom-e benne Jézust? És mit jelent segíteni rajta? Vajon csupán anyagi segítségre volna szüksége? A legnagyobb segítség igazból abban rejlik, ha az evangéliumban adott választ lelki és erkölcsi segítségre vonatkoztatjuk: ha „felruházom” emberi méltósággal, tisztelettel, ha „táplálom” megértéssel, szeretetteljes meghallgatással, bátorítással, „inni adom neki” bizalmamat, elfogadásomat, hogy képesnek tartom arra, hogy saját magán segítsen; vagy ha elmegyek vele hivatalokba, ügyeket intézni, s olyan módon bánok vele, ami erősíti benne az önbizalmat és a bátorságot. És nem rekesztem őt ki, mint azok, akik önző módon csak a maguk javát keresik. Keresztény családként sosem fáradhatunk bele az irgalmasság és a testvéri szeretet konkrét tettekre váltásába.
Feladat a hétre:  Mert Jézust akarom szeretni, igyekszem figyelmes lenni rászoruló családtagjaim, rokonaim iránt.