Mk 16,14-20 (Az Úr velük volt munkájukban)
14Végül
a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette
hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik
feltámadása után látták. 15Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az
egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16Aki
hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. 17Akik
hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új
nyelveken beszélnek, 18kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami
mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok
meggyógyulnak.” 19Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe,
elfoglalta helyét az Isten jobbján, 20ők meg elmentek, s mindenütt
hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat
csodákkal kísérte és igazolta.
A második fejezetben reflektáltunk a mély
lelkiség hiányára, amely pesszimizmusba, fatalizmusba és bizalmatlanságba
vezet. Egyesek nem vállalják a missziót, mert azt hiszik, hogy semmi sem
változhat, ezért hiábavaló a fáradozás. Így gondolkodnak: „Miért kellene
megfosztanom magamat a kényelmemtől és a kedvteléseimtől, ha nem látok
semmiféle jelentős eredményt?” – Ilyen mentalitással lehetetlen
misszionáriusnak lenni. Ez a magatartás egészen pontosan a rosszindulatú
mentegetése annak, hogy a kényelembe, a lustaságba, az elégedetlen
szomorúságba, az önző ürességbe zártak akarunk maradni. Önpusztító magatartás
ez, mert „az ember nem élhet remény nélkül: tartalmatlanságra ítélt élete
elviselhetetlenné válna” (A Püspöki Szinódus Európáról szóló
Második Különleges Gyűlése). Ha arra gondolunk, hogy a dolgok nem
változnak, emlékezzünk arra, hogy Jézus Krisztus legyőzte a bűnt és a halált,
és erővel teli. Jézus Krisztus valóságosan él. Máskülönben, „ha Krisztus nem
támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak”(1Kor 15,14). Az evangélium
elmondja, hogy amikor az első tanítványok elindultak prédikálni, „az Úr velük
volt munkájukban velük és tanításukat (...) igazolta” (Mk 16,20). Ez történik
ma is. Erre kaptunk meghívást, hogy felfedezzük és megéljük ezt. A feltámadott
és dicsőséges Krisztus reményünk mély forrása, és segítsége nem marad el, hogy
teljesíthessük a küldetést, amelyet ő maga bíz ránk. (Ferenc pápa, Evangelii
Gaudium 275)
Feladat a mai napra: Azzal a
tudattal élek a mai napon, hogy a feltámadt Krisztus kísér engem és munkámban,
tevékenységeimben velem van.