XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. december 18., hétfő

December 18.



Iz 7,10-14 
Ó, Urunk és népednek vezérlő Fejedelme! Te megjelentél Mózesnek az égő csipkebokorban, és neki a Sínai-hegyen törvényt adtál: Jöjj, válts meg minket kitárt karoddal!

Így szólt az Úr Acház királyhoz: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, és nem kísértem az Urat.” Erre Izajás próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.”

Ezen a héten a liturgikus szövegek is egyre közelebb visznek bennünket a konkrét történésekhez. A Názáretben zajló események előtérbe kerülnek. De nemcsak azok. Ezen a héten láthatjuk azt is, hogy miként teljesülnek be azok az ígéretek, melyeket az Úr már évszázadokkal korábban tett a próféták által. A mai olvasmány témája visszamegy a Krisztus előtti 700-as évekbe, amikor Isten felszólította Acház királyt, hogy kérjen magának jelet az Úrtól. De miért kellett neki jelet kérnie? Acház király nagyon nehéz helyzetbe került amiatt, hogy Damaszkusz és Izrael Júdát ostromolta. Meg akarták dönteni a dávidi dinasztiát, de ez nem következhetett be, hiszen Isten ígéretet tett Jákobnak, amely szerint Júda fennmarad és „nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki” (Ter 49,10). Isten meg akarta erősíteni Acház királyt azzal, hogy jelt kérjen magának, és bár hitetlensége miatt nem kért jelet, mégis kapott: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.” Isten hűséges ígéreteihez, hűséges a nekünk tett ígéreteihez is. De csak akkor teljesíti be, amikor itt van az ideje: Mert „amikor elérkezett az idők teljessége,” azaz, amikor az Isten jónak látta, „az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született,” és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük” (Gal 4,4-5). Mire akar tanítani minket Isten ezekkel az eseményekkel?
Az első talán az, hogy higgyünk Isten ígéreteiben. Ő bennünket sem felejtett el, jóságos hozzánk és végbe fogja vinni, amit megígért. Bár el kell fogadnunk, hogy Isten határozza meg a beteljesülés idejét. Nem kér tőlünk mást, mint hitet és bizalmat. A második az, hogy minden ember és minden esemény része egy történetnek, az üdvösség történetének. Nem mindig értjük, hogy mi mire jó, miért kell különféle szituációkon keresztül mennünk, miért kell annyit küzdenünk és szenvednünk. Elégedjünk meg azzal, hogy a jóságos Isten mindennek tudja az értelmét. Ismét csak bizalmat és kitartást kér tőlünk. Mert csak így érhetünk célba, a Vele való egyesülésre, a teljes boldogságra.
Feladat a hétre: A mai nap folyamán többször elimádkozok egy Jézus-imát: „Jöjj el, Uram Jézus!”, vagy „Jézusom, bízom benned, várok rád!”