XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. december 24., vasárnap

December 24.



2Sám 7,1-5.8b-12.14a-16; Róm 16,25-27; Lk 1,26-38.67-70
Testvéreim! Istennek hatalmában áll megerősíteni benneteket evangéliumomban, a Jézus Krisztusról szóló tanításban, annak a titoknak kinyilvánításában, amelyre ősidők óta csend borult, de amelyet most az örök Isten parancsára a próféták írásai kinyilatkoztattak, és minden nemzet előtt ismertté tettek, hogy így a hit befogadására eljussanak. Neki, az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké! Ámen.

Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált: Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minékünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, 
ősidők óta a próféták ajka által,

Az utolsó vasárnap karácsony előtt az evangéliumban megint elhangzik ez a döntő esemény, amelytől Isten megtestesülése függővé tett: Gábor angyal hírüladása Máriának. Mert úgy akarta Isten, hogy Mária szabadon mondott válaszától függjön Jézus születése. Ezért elképzelhető, hogy addig ameddig Mária nem szólalt, mindenki a mennyben tartotta vissza a lélegzetet. Vajon hogyan fog Mária reagálni, mi fog mondani? Csodálva kérdezett: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” De végül mondott a felszabadító szót: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Akkor nagy öröme lehetett az égben, de szintén Mária szívében. Látjuk, hogy Jézus fogantatása után azonnal útra kelt Erzsébethez, ahol megosztja vele örömhírét szavak nélkül és szívből jövő szavakkal, Istent dicsérve. „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben” (Lk 1,47). Ilyen szívbéli Isten dicsőítésére hív minket a mai negyedik adventi vasárnapot, hogy magasztaljuk Istent, mindazért, mi velünk személyesen, de velünk mint Isten nép tett és tesz. Ahogyan azt szent Pál sokszor teszi leveleiben. Rómaiakhoz írt levelet nem mással mint Isten magasztalásával fejezi be: „Neki, az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké!” Ugyanis Zakariás tett. Első szavaival kilenc hónap némaság után és miután megszületett fia János áldja az Istent: „Áldott az Úr, Izrael Istene”. Zakariás ajkáról egy panaszos szó sem elhangzott, pl. szemrehányást tett volna Istennek, vajon miért mindenki előtt kinyilvánította hitetlenségét. Csupán Isten üdvös tetteit dicséri. „Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában.” Múlt időben beszélt Isten látogatásáról, megváltásáról, mert számára életében már megtörtént. Kilenc hónapos némaság alatt arra volt ideje, hogy megfontolja Isten neki hirdetett üzenetet. Most válásul meg az, amit a próféták jövendöltek: „Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában. Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta.” Az az ígéret, amit Isten Dávidnak tett, és amelyről a mai első olvasmány értesül: „Amikor ugyanis letelnek napjaid, s aludni térsz atyáidhoz, felemelem utánad ivadékodat, aki ágyékodból származik, s megszilárdítom királyságát. Atyja leszek neki, s ő fiam lesz nekem” (2 Sám 7,12.14). Gábor angyal arra vonatkozóan Máriának hirdette: „Nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” (Lk 1,33-34). Isten hűséges minden ígéretéhez, ahhoz is, amit nekünk megígért. Gondolkozzunk ma el azon, mit tett velünk az Úr, hol tapasztaltuk meg üdvösség erejét, és azért szívünkből is fakad Istennek való dicsőítés.
Feladat a mai napra: Visszatekintem az adventi utolsó három hétre, és megfogalmazom, miért szeretnénk dicsérni Istent.