XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2017. december 6., szerda

December 6.



éhség/szomjúság         Iz 55,1-3
Ó, ti szomjazók mind, jöjjetek a vizekhez, és akiknek nincs pénzetek, jöjjetek, vegyetek gabonát, és egyetek! Jöjjetek, vegyetek gabonát pénz nélkül, és vételár nélkül bort és tejet! Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és keresményeteket arra, amivel nem laktok jól? Figyelmesen hallgassatok rám, akkor majd jót esztek, és élvezitek a kövér falatokat. Hajtsátok ide fületeket, és jöjjetek hozzám, hallgassatok ide, s akkor élni fog lelketek! Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak ígért biztos kegyelem alapján.

Mai világunkban ritkán tapasztalunk igazi éhséget vagy szomjúságot. Ismerjük a szomjúság érzését, az éhség érzését, és ha ez az érzés fog el bennünket, ki az, aki nem próbálná csillapítani azt valamilyen étellel, itallal vagy más nyalánksággal. De végérvényesen nem tudunk jóllakni, mert, ahogyan már Platón mondta, az ember olyan, mint egy törött edény, amelyet sohasem lehet teletölteni. Az érzékek agyonzabálják magukat élvezetekkel, de a lélek továbbra is betöltetlen marad. Az élelmiszer ugyan kielégíti étvágyunkat, de legbelső szomjúságunkat nem oltja, hanem inkább még nagyobb szomjúságot kelt. A dolgok nem elégítenek ki bennünket, csupán megunhatjuk azokat. A testi szomjúságot a lelki szomjúság követi. A lélek azonban nem egy tárgyra, vagy valamilyen személyre vágyódik, hanem az Isten után. „Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem!” (Zsolt 63,2) Ernesto Cardenal így fogalmazza ezt meg: „Az emberi lélek végtelen, mert Isten lakik minden lélek mélyében és semmi mással nem tölthetjük be, csak Istennel”. Csak az Isten szeretete töltheti be a szívünket teljesen, mert Isten szeretetére vagyunk teremtve. Mivel Isten így teremtett minket, ő újra és újra keres minket és arra hív, hogy belső szomjúságunkat nála oltsuk. Ahogy pl. a mai idézetben, ahol Izajás prófétán keresztül szólt a néphez „Ó, ti szomjazók mind, jöjjetek a vizekhez...,  és jöjjetek hozzám.” Az Evangéliumban Jézus megismételi ezt a meghívást: „Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: 'Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak'” (Jn 6,37). Jézus az élő víz forrása, a szeretet forrása. A jelenések könyve azonban a végső időről szól, ahol a trónon ülő, a megdicsőült Krisztus megszólal: „Íme, újjáteremtek mindent! … Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből” (Jel 21,6). Ismerjük meg igazi éhségünk, szomjúságunkat. Mire szomjas a lelkem? Forduljunk Jézushoz, fejezzük ki neki igazi szükségletünket, és engedjük, hogy betöltse a szívünket.

Feladat a mai napra: Felírom egy papírra azt a biblia idézetet, amely számomra lelki táplálékot nyújt, és a nap folyamán újra és újra elolvasom. Megfigyelhetem, hogyan táplál engem ez a szó.