XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. január 25., csütörtök

Január 25.



Mk 10,17-23                      (Senki sem jó, csak egy, az Isten)
Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? - kérdezte Jézus. - Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” „Mester - válaszolta -, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled - mondta neki. - Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!”

Igaz, hogy Isten igéje célt és értelmet ad az életünknek, de nem mindig könnyű elfogadnunk és beépítenünk azt az életünkbe. Ezt láthatjuk a gazdag ifjú történetében, aki odasietett Jézushoz, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus visszakérdezi tőle: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.” Az ifjú jónak nevezte Jézust, feltételezte róla jóságát. Később azonban láthatjuk, hogy Jézus visszakérdezése nem volt alaptalan. Az ifjú azt kérdezi Jézustól, hogy mit kell tennie, hogy elnyerje az örök életet. És Jézus megmondja neki, hogy a tíz parancsolat megtartása ennek az alapja. Az ifjú szabadkozik, hogy a törvényeket már kicsi kora óta betartja. Tehát kell még másnak is lennie. Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled - mondta neki. - Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” Mennyire fontos ez a megjegyzés: Jézus ránézett és megkedvelte. Ez azt jelenti, hogy tudta, ki van előtte, melyik az ő gyenge pontja, mi hiányzik belőle ahhoz, hogy elnyerje az örök életet. Az ifjú válaszából azonban láthatjuk, hogy másra gondolhatott, mert ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Nagy dolog volt az ifjú részéről, hogy odament Jézushoz. És Jézus ezt azzal díjazta, hogy komolyan vette őt,  megkedvelte és akarta, hogy tényleg elnyerje az örök életet. De az ifjú mást értett örök élet alatt. Feltételezhetjük róla, hogy hallgatta Jézusnak az örök életről szóló tanítását és vágyakat ébresztett benne, de olyan lehetőséget vélt ezalatt, hogy megörökítse gazdagságát, földi jólétét. Igazából a vagyon uralta a szívét és ezért távozott leverten. Hiszen az örök élet abban áll, hogy Istennel vagyunk közösségben. Ahhoz, hogy Istennel közösségben lehessünk, neki kell elfoglalnia életünkben az első helyet. Nyilván csak akkor adom neki meg életem első helyét, ha igazán jónak tartom. Itt láthatjuk, hogy a gazdag ifjú mégse tartotta Jézust ill. Istent olyan jónak. És pont ezért kérdezett Jézus vissza és válaszolta neki: hogy senki sem jó, csak egy, az Isten. Ez a mérvadó! Ezen áll vagy bukik minden. Hiába fogom fel értelmemmel, hogy csak az Isten tudja nekem megmondani életem igazi értelmét és célját, ha a szívem mélyén azt gondolom, hogy nem akar nekem jót. Ha azt gondolom, hogy nekem rosszat akar, amikor arra hív, hogy lemondjak olyasmiről, ami számomra nagyon drága, pl. a gazdag ifjúnál a vagyonról, de lehet az éppúgy egy számomra fontos személyről, egy foglalkozásról, hobbiról, terveimről vagy álmaimról…, amelyek elfoglalják a szívemet, és csak el akarja venni tőlem az örömöm forrását, sosem fogom beengedni Istent az életembe. Akkor viszont saját magamat kizárom a mennyországból, és épp olyan szomorúan fogok távozni mint ez a gazdag ifjú.
Feladat a mai napra:  Felszítom magamban a hitet Isten jóságában. Miért hihetek abban, hogy senki sem jó, csak egy, az Isten? Miben mutatta meg nekem az Isten, hogy jót akar nekem?