XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. február 17., szombat

Február 17.



1 Kor 12,12.14-27                                 (a tagok törődjenek egymással)
A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.

Abból az igazságból kiindulva, hogy Krisztus teste vagyunk, és egyenként tagjai, Pál apostol a közösségi életről beszél a korintusiaknak. Pál tudta, hogy Korintusban a keresztényeknek nehézségeik voltak a közösség egységének megőrzésében, csoportok alakultak ki a közösségen belül. Kihívásaik voltak a közösségi életben. Ez pedig mind a mai napig jellemző: jól élni a közösséget, a közösségben nem megy automatikusan, hanem mindig új kihívást, feladatot, növekedést jelent. Két csapdára figyelmezteti Pál a közösségét: az egyik, ha valaki nem érzi, hogy a közösséghez tartozik, nem tartozom a testhez”, és másik, pedig, amikor valaki nem tartja fontosnak a másikat, „nincs rád szükségem”. Mi áll e mögött az állítás mögött? Az oka sokszor az összehasonlítás, és az abból fakadó kisebbségi érzés, esetleg valaki nehezen tudja elfogadni helyét a közösségben. Ez pedig egy világias gondolkozás. Pál a test képével minden egyes tag, minden egyes ember fontosságát, jelentőségét hangsúlyozza. A testnek ill. a közösségnek különböző tagokra van szüksége, mindegyik sajátos, egyéni tulajdonságával. Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta, tetszése szerint. Ő akarta így, ezért így jó. Azt akarja, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással”. Jézus, mutasd meg nekünk, hogyan tudjuk magunkat jobban értékelni és a közösség többi tagját is értékeseknek tartani.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan tudom bevonni a másik embert a közösségbe, és ha látom, hogy valaki kívül marad, segítek, hogy beléphessen.