XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. február 23., péntek

Február 23.

Jón 2,2-11
A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz: Szorongattatásomban az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott; az alvilág gyomrából kiáltottam, és ő meghallotta hangomat. A mélybe vetettél, a tenger mélyére, körülvett az áradat; örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem. Így szóltam: Elvetettél színed elől. Bárcsak meglátnám még szent templomodat! A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet a hegyek tövében. Leszálltam a föld alatti országba, a régmúlt idők népei közé, de kimentetted a pusztulásból életemet, Uram, én Istenem! Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra emlékeztem, és imám eljutott színed elé, szent templomodba. Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak, elfordulnak az irgalmasságtól. Én azonban a dicséret szavát mutatom be neked áldozatul; teljesítem, amit fogadtam, mert az Úrtól jön a szabadulás. Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.

Bár mi, emberek nagyok, erősek, legyőzhetetlenek szeretnénk lenni, sokszor észre kell vennünk saját gyengeségünket, kicsiségünket, törékenységünket. Nem sikerül minden, amit el szeretnénk érni. Megtapasztaljuk emberi lényünk korlátait, határait, pl. a fáradtságot, kimerültséget, erőtlenséget. A testi korlátaink mellett előbb-utóbb lelki kihívások elé is nézünk. Nem vagyunk mindig jó hangulatban, és van, amikor bensőleg inkább sötétség vesz körül minket. Úgy érezhetjük, mintha a mélységbe estünk volna, ahogy ez Jónással is megtörtént. Pedig nem egészen önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe. Nem engedelmeskedett Isten szavának és menekült a színe elől. Ennek lett a következménye, hogy a hal gyomrában találta magát, amely a sötétséget és halál küszöbét jelképezték. És ebben a kilátástalan helyzetben Jónás azt teszi, ami az egyetlen, ami megmentheti: Istenhez fordul, hittel és bizalommal beszél az Úrhoz, mert az Úrtól jön a szabadulás. Az emberi gyengeség, a bűn, ahogy a sötétség, a mulandóság, a halál sem lehet az utolsó szó az ember fölött, hanem egyedül Jézus Krisztus: ő az út az örök élet felé. Általa és vele együtt minden halál életre változik: „A Jézussal való közösség ebben az életben felkészít minket, hogy átlépjünk a halál küszöbén, és örökké Benne éljünk. A holtak feltámadásában való hit és az örök élet reménye megnyitják látásunkat létünk végső értelmére: Isten a feltámadásra és az életre teremtette az embert, és ez az igazság adja meg a valódi és végső dimenzióját az emberek életének, személyes és társadalmi létüknek, a kultúrának, a politikának, a gazdaságnak. A hit fénye nélkül az egész világegyetem ott marad egy sírboltba zárva jövő és remény nélkül,” fogalmazza XVI. Benedek Pápa nagyböjti üzenetében. Életünkre tekintve, van-e olyan „sírbolt”, olyan reménytelen szituáció, amelyből Jézusnak kell kiszabadítania minket? Beszéljünk Vele róla.

Feladat a mai napra: Ha nehéz helyzetben vagyok, Jézust hívom segítségül.