XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. február 24., szombat

Február 24.

Zsolt 139,2-14.23-24
Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted. A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem. Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana. Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!

Ki az ember? Ki vagyok én? Ez volt a fő kérdésvonal, amelynek ezen a héten utánajártunk. Annál lényegesebb utat jártunk be, mintha csak teoretikus magyarázatokat szereztünk volna, sokkal fontosabb volt, hogy életünkben találjuk és tapasztaljuk meg a válaszokat. Ma visszatekinthetünk erre a hétre és megnézhetjük, mi az, amit éltünk. Milyen gondolataink, reakcióink, tetteink, érzéseink, lelki mozzanataink voltak? Mit mondanak ezek rólunk, önmagunkról? Fontos, hogy Isten fényében próbáljuk meg látni, szemlélni önmagunkat, hiszen Nélküle nem tudjuk felfedezni a teljes igazságot önmagunkról. A Dietrich Bonhoeffer teológus és a német ellenállási mozgalom tagja, akit a nácik 1945. április 9-én kivégeztek, a fogságban írt egy költeményt, amelynek a „Ki vagyok én?” címet adta. Benne így megfogalmaz: „Ki vagyok én? Gyakran mondják: cellámból úgy lépek elő, derűsen, nyugodtan, keményen, mint várából a földesúr. Az vagyok valóban, aminek mondanak? Vagy csak az, aminek magamat ismerem? Kalitkába zárt madár; sóvárgó, nyugtalan beteg, aki levegőért kapkod,.. Ki vagyok én? Ez vagy az? Hol ez, hol amaz? Egyszerre mindkettő? Másokat ámító, magában sápító hitvány alak? Bárki vagyok, Te tudod, ismersz: Tiéd vagyok én, Istenem!” Mindenekfölött, amit magunkról elmondhatunk vagy, amit mások állítanak rólunk, ott áll a valóság, hogy Istené vagyunk, hozzá tartozunk. A mai idézeten az imádkozó azt is kifejezi Istennek: „te ismersz engem”. Tudja, hogy Isten jobban ismeri őt, mint ő saját magát. Tudja, hogy Isten jelen van minden pillanatban, minden élethelyzetében. Hol tapasztaltunk hasonlót ezen a héten? Hol volt jelen Isten a számunkra? Mi volt számunkra „kulcsesemény”? Fejezzük ki hálánkat Istennek mindenért, amit ezen a héten megtapasztalhattunk, a szép és örömteli dolgokért csakúgy, mint a nehézségekért és a kihívásokért. Minden az úthoz tartozik, mindenből tanulhatunk valamit. „Köszönöm, Uram, mert...”. Próbáljuk összefoglalni és leírni ennek a hétnek a fontos mondanivalóját.

Feladat a mai napra: Egy mondatot a mai zsoltárból vagy más szentírási részt, amely a héten fontossá vált a számomra, leírom egy kis cédulára, és a nap folyamán többször előveszem és elmélkedek róla.