Iz 53,2 (Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet)
Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a
gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a
külsejére nézve nem volt vonzó.
Keresztutadon, Jézus, más társat is adtak melléd: Cirenei Simont. Nem
önként vállalta ezt a segítségnyújtást, hiszen rá kényszeríttették a
keresztedet. Jóllehet, ő is inkább elfordult volna tőled, hiszen nem voltál sem
szép, sem ékes, külsődre nézve nem voltál vonzó számára. Mégis, csodálatos
találkozássá vált ez az út, a gyökér a szomjas földből az élet forrásának
bizonyult. Tekintetedben megláthatta a szeretet és az irgalom tengerét.
Végtelen hála fejeződött ki szemeidben mind aziránt, amit érted tett. Vajon
létezik-e gyönyörűbb találkozás, mint az irgalmas, hálatelt, szerető
tekinteteddel? Uram, amikor nehézségekkel küzdünk, amikor a testi-lelki
fájdalmak igazi teher számunkra, inkább visszavonulunk. Nem akarjuk, hogy mások
meglássák könnyeinket, fájdalmainkat, a szenvedés csúnya ábráját. Nehéz
másokhoz fordulnunk, megosztanunk mással azt, amit bensőleg átélünk. Viszont
elvárnánk, hogy mások észrevegyék problémáinkat, ők jöjjenek hozzánk és
megoldást adjanak. És milyen nehéz, ha azt látjuk testvérünkben, hogy csak
azért segít rajtunk, mert kértük tőle, de önmagától nem kínálta volna fel
segítségét. Ilyenkor még inkább vissza húzódunk a magányba, mert úgy érzzük,
hogy mások számára csak nyűg vagyunk. Viszont ezek a találkozások nekik is az
élet forrásává válhatnak, amikor felcsillanhat előttük belső szépségünk, irántuk
való mély szeretetünk és hálánk. Uram, ha már külsőleg nem is tudunk mindig
vonzók lenni egymásnak, kérlek add, hogy a szeretet, a remény és a hála
belsőleg annál ékesebbé tegyen minket, és igazi ajándékokká válhassunk azok
számára, akik találkoznak velünk.
Feladat a mai napra: Felajánlom segítségemet
családtagomnak, hozzám közel álló személynek.