XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. április 19., csütörtök

Április 19.

ApCsel 8,26-40 (A Lélek indítást adott Fülöpnek)
Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj útra és menj délre, a Jeruzsálemből Gázába vezető, elhagyott útra.” Fölkerekedett hát, és elment oda. Egy etiópiai férfi, Kandákének, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztje és főkincstárosa épp Jeruzsálemben járt imádkozni. Visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. A Lélek indítást adott Fülöpnek: „Menj és szegődj a kocsi mellé!” Fülöp odasietett, és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte: „Érted, amit olvasol?” „Hogyan érthetném - felelte -, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Aztán arra kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön mellé. Az Írásnak ezt a helyét olvasta: Mint a juhot, úgy vitték leölni. Ahogy a bárány sem ad hangot nyírója előtt, ő sem nyitotta szóra ajkát. A megaláztatásban vétetett el róla az ítélet. Ki sorolhatja fel nemzedékét? Mert élete elvétetett a földről. Az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: „Mondd, kiről mondja ezt a próféta, magáról vagy valaki másról?” Fülöp elkezdte a magyarázatot, és az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: „Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?” Ezzel megállíttatta a kocsit, aztán mindketten, Fülöp is, az udvari tiszt is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte. Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé, de azért boldogan folytatta útját. Fülöp egyszerre Asdódban találta magát, s útközben hirdette az evangéliumot minden városban, míg meg nem érkezett Cezáreába.

Hogyan kell a mai világban, egy szekularizált társadalomban az evangéliumot hirdetni? Ez a kérdés már évek óta foglalkoztatja az Egyházat, és ezzel kapcsolatban 2010-ben a XVI. Benedek pápa az Új Evangelizáció Pápai Tanácsát hozta létre azzal a céllal, hogy koordinálja és elősegítse az evangelizációt (az örömhír hirdetését) olyan földrészeken, ahol a keresztény hittől elforduló hívők száma emelkedett az elmúlt időszakban. Amíg ez helyzet megoldódik, addig a mai idézet lehet számunkra egy kis útmutató, mivel 2000 év ós aktuális és érvényes minden egyes szava. Az első, amit figyelembe kell vennünk, nem más mint a az Isten indításai. Különböző módon szólhat hozzánk. Fülöpöt az Úr angyala szólította meg és a Szentlélek indíttatást adott neki. Fülöp hűségesen elfogadta ezeket az sugallatokat, bár azt gondolta magában „miért pont az elhagyott útra kell mennem? Úgysem lesz ott senki.” Azonban oda ment, mert abban bízott, hogy Isten ismeri az embereket, és Ő tudja ahova akarja küldeni őket. Éppen úgy kell nekünk is engedelmeskednünk azoknak a sugallatoknak, amelyeket a szívünkben érezünk. A másik fontos feladatunk, hogy úttárssá kell válnunk a másik számára. Fülöp órákon át kísérte az etiópiai férfit. Lehet, hogy számunkra az evangélium hirdetéséhez hosszabb időt kell egy másik úton lenni, valaki mellette maradni. Fontos, hogy kialakuljon egy bizalmas, barátságos kapcsolatot. Arról kell elkezdeni beszélgetni, ami az embereket foglalkoztatja, ami őket motiválja. Fülöp arra figyelt, hogy mit olvas az udvari tiszt, ehhez kapcsolódva tette fel a kérdését: „Érted, amit olvasol?” Talán azt tapasztaltunk, hogy nem mindig olyan szerencsésen alakulnak beszélgetéseink, nem találunk olyan nyitottságot, mint Fülöp talált az udvari tisztnél. Azonban nem tudjuk, hogy milyen hatással lehetnek a mi próbálkozásaink a más szívében. Egy másik fontos dolgot megtanulhatunk Fülöptől, ez pedig az, hogy tudni kell elhagyni, elengedni a másikat, amikor Isten minket arra indít. Nem vagyunk pótolhatatlanok a másik számára. Isten gondoskodik a másik lelki fejlődésén. Ránk azonban máshol is szüksége lehet Istennek, talán pont ezért hívott el.
Feladat a mai napra: Ma nagyon figyelek a Szentlélek indításaira. Kihez akar vezetni, mit akar rajtam keresztül üzenni másoknak?