ApCsel 8,26-40 (A
Lélek indítást adott Fülöpnek)
Az
Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj útra és menj délre, a
Jeruzsálemből Gázába vezető, elhagyott útra.” Fölkerekedett
hát, és elment oda. Egy etiópiai férfi, Kandákének, az etiópiai
királynénak magas rangú udvari tisztje és főkincstárosa épp
Jeruzsálemben járt imádkozni. Visszatérőben kocsiján ülve
Izajás prófétát olvasta. A Lélek indítást adott Fülöpnek:
„Menj és szegődj a kocsi mellé!” Fülöp odasietett, és
meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte: „Érted,
amit olvasol?” „Hogyan érthetném - felelte -, ha nincs, aki
megmagyarázza nekem?” Aztán arra kérte Fülöpöt, hogy szálljon
fel és üljön mellé. Az Írásnak ezt a helyét olvasta: Mint a
juhot, úgy vitték leölni. Ahogy a bárány sem ad hangot nyírója
előtt, ő sem nyitotta szóra ajkát. A megaláztatásban vétetett
el róla az ítélet. Ki sorolhatja fel nemzedékét? Mert élete
elvétetett a földről. Az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt:
„Mondd, kiről mondja ezt a próféta, magáról vagy valaki
másról?” Fülöp elkezdte a magyarázatot, és az Írásból
kiindulva hirdette neki Jézust. Amint továbbhaladtak az úton, egy
tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: „Nézd, itt a víz, mi
akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?” Ezzel megállíttatta
a kocsit, aztán mindketten, Fülöp is, az udvari tiszt is bementek
a vízbe, és Fülöp megkeresztelte. Amikor kijöttek a vízből, az
Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé,
de azért boldogan folytatta útját. Fülöp egyszerre Asdódban
találta magát, s útközben hirdette az evangéliumot minden
városban, míg meg nem érkezett Cezáreába.
Hogyan
kell a mai világban, egy szekularizált társadalomban az
evangéliumot hirdetni? Ez a kérdés már évek óta foglalkoztatja
az Egyházat, és ezzel kapcsolatban 2010-ben a XVI. Benedek pápa az
Új Evangelizáció Pápai Tanácsát hozta létre azzal a céllal,
hogy koordinálja és elősegítse az
evangelizációt (az örömhír hirdetését) olyan földrészeken,
ahol a keresztény hittől elforduló hívők száma emelkedett az
elmúlt időszakban. Amíg ez helyzet megoldódik, addig a mai idézet
lehet számunkra egy kis útmutató, mivel
2000 év ós aktuális és érvényes minden egyes szava. Az első,
amit figyelembe kell vennünk, nem más mint a az Isten indításai.
Különböző módon szólhat hozzánk. Fülöpöt az
Úr angyala szólította meg és a
Szentlélek indíttatást adott neki. Fülöp hűségesen elfogadta
ezeket az sugallatokat, bár azt gondolta magában „miért pont az
elhagyott útra kell mennem? Úgysem lesz ott senki.” Azonban oda
ment, mert abban bízott, hogy Isten ismeri az embereket, és Ő
tudja ahova akarja küldeni őket. Éppen úgy kell nekünk is
engedelmeskednünk azoknak a sugallatoknak, amelyeket a szívünkben
érezünk. A másik fontos feladatunk, hogy úttárssá kell válnunk
a másik számára. Fülöp órákon át kísérte az etiópiai
férfit. Lehet, hogy számunkra az
evangélium hirdetéséhez hosszabb időt
kell egy másik úton lenni, valaki mellette maradni. Fontos, hogy
kialakuljon egy bizalmas, barátságos kapcsolatot. Arról kell
elkezdeni beszélgetni, ami az embereket foglalkoztatja, ami őket
motiválja. Fülöp arra figyelt, hogy mit olvas az
udvari tiszt, ehhez kapcsolódva tette fel a kérdését: „Érted,
amit olvasol?” Talán azt
tapasztaltunk, hogy nem mindig olyan szerencsésen alakulnak
beszélgetéseink, nem találunk olyan nyitottságot, mint Fülöp
talált az udvari tisztnél. Azonban nem tudjuk, hogy milyen hatással
lehetnek a mi próbálkozásaink a más szívében. Egy másik fontos
dolgot megtanulhatunk Fülöptől, ez pedig az, hogy tudni kell
elhagyni, elengedni a másikat, amikor Isten minket arra indít. Nem
vagyunk pótolhatatlanok a másik számára. Isten gondoskodik a
másik lelki fejlődésén. Ránk azonban máshol is szüksége lehet
Istennek, talán pont ezért hívott el.
Feladat
a mai napra: Ma nagyon figyelek
a Szentlélek indításaira. Kihez akar vezetni, mit akar rajtam
keresztül üzenni másoknak?