XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2018. szeptember 26., szerda

Szeptember 26


Jn 11, 17-27                      (Én vagyok a föltámadás és az élet)
Amikor Jézus odament, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumra. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. Márta akkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De tudom, hogy most is, bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.« Jézus azt felelte neki: »Testvéred fel fog támadni.« Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.« Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?« Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.«

Ebben az idézetben a középpontban áll Jézus Mártával való beszélgetése. Miközben Jézus odaért Betániába, Lázár már meghalt és sírba helyezték. Márta, amikor hallotta, hogy Jézus jön, nem várt, hogy házához érkezzen, hanem eléje ment. Minél hamarabb szeretne Jézussal találkozni. Ez fejezi ki, mennyire fontos volt neki Jézus. Az Márta szavainak a jellemzője, hogy kifejezik a Jézusba vetett nagy hitét. Bár Jézus csak testvére halála után érkezett meg, nem vette el tőle hitét. Szemére sem vetette Jézusnak késését. Még mindig hiszi, hogy Jézus tehet valamit, de nem magától. Márta tudomással bír Jézusnak az Istennel való külön kapcsolatáról. A holtak feltámadását az utolsó napon hiszi, amely akkor már az apokaliptikából szármázó, a zsidók hitéhez tartozott. Jézus pedig még egy szinttel tovább akarja vezetni hitét. Az igazi feltámadás Jézus személyhez van kötve: „Én vagyok a föltámadás és az élet.” Ezekkel az „én vagyok” szavakkal helyezi magát Isten helyére, csak Isten, aki van, mondhatja ezt. Az 5. fejezetben Jézus még általánosan beszélt arról, hogy Isten megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, és a halottak fölötti hatalmát (vö. 5,21-30). Most nyíltan megmondja, hogy ő az „én vagyok”. A vele való találkozásban kapja az ember már most az élet és a feltámadás ajándékát: „Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha.” A hit az egyetlen feltétel ahhoz, hogy kapjuk ezt az ajándékot. „Hiszed ezt?”. Márta a nagyszerű hitvallásához nem kér csodát. Nem mondja Jézusnak: Támaszd fel testvéremet, akkor hiszem. Feltétlenül hisz Jézusban és bevallja, hogy ő a Krisztus, az Isten Fia.
Feladat a mai napra: A mai napra viszem magammal ezt a mondatot: „Én vagyok a föltámadás(od) és az élet(ed).” Elgondolkozom azon, mit jelent ez a nap folyamán.