Jn 6,32-38 (Jézus
kínálja oltani élet utáni éhségünket, szeretet utáni szomjúságunkat)
Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony mondom
nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az
igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és
életet ad a világnak.” Erre így szóltak hozzá: „Urunk, adj nekünk mindig ebből
a kenyérből!” „Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön,
többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy
bár láttok, mégsem hisztek. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki
hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a
magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.
„Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!” - kérték azok, akik Jézus
magyarázó szavait hallgatták a kenyérszaporítás után. Milyen kenyeret, élelmet
várunk Jézustól? Manapság egyre finomabb, leleményesebb életeket találnak ki és
kínálnak fel. De vajon igazan felérnek valamiben azzal, amit Jézus kínál
nekünk, és amit kielégítheti éhségünket? Jézus hallgatósága megértette, hogy
Jézus olyan kenyérről beszél, amely Istentől származik, és amelyet az Atya ad,
ezért képes más ételt adni, mint csupán olyat, ami életben tartja az emberi
testet. Igen, ilyen kenyérből akartak mindig kapni, ezért kérték: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!”
Erre Jézus nyilvánosan mondja, hogy ő maga ez a kenyér: „Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem
éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” Ugyanezt az ígéretet tette
a szamariai asszonynak: „De aki abból a
vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé.” Hogyan
kell ezt értenünk? Téves lenne az a felfogás, ahogyan az asszony gondolta, hogy
egyszer adja nekem Jézus a vizet, aztán utána már nem kell többé innom: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam
többé, s ne kelljen ide járnom, meríteni.” Tévedés a varázslatos,
csodálatos megoldás, hogy egyszer s mindenkorra oltja Jézus éhségünket,
szomjúságunkat! Mostanában Európában már nem igazan tudjuk, mit jelent éhezni
vagy szomjazni, mert általában eléget eszünk, naponta többször. Szívünk azonban
mégis ismer éhséget, szomjúságot. Ha elfogadjuk Jézus
meghívását és hozzá járulunk, többé már nem fogunk éhezni vagy szomjazni, mert
a Vele való, mindig megújított kapcsolatban Jézus a saját életét adja ételül,
italul: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből
az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak.” (Jn 7,37-38)
Feladat a mai napra: Keresem a lehetőséget, hogy részt vegyek szentmisén,
és az eucharisztikus Jézussal találkozzam, és tudatosan kérem, hogy oltsa
szomjúságomat, éhségemet.