Mt 13,24-30 (Hagyjátok,
hadd nőjön mind a kettő az aratásig!)
24Más példabeszédet is mondott: „A
mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. 25Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége,
és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. 26A
vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. 27A szolgák elmentek a gazdához és
megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a
konkoly? 28Az így válaszolt:
Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és
kigyomláljuk? 29Nem – válaszolta –,
nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! 30Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az
aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze,
kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”
„A hit azt jelenti, hogy hiszünk őbenne, hisszük,
hogy valóban szeret bennünket, hogy él, hogy titokzatosan be tud avatkozni,
hogy nem hagy magunkra, hogy a maga hatalmával és végtelen kreativitásával a
rosszból is képes jót kihozni. Azt jelenti: elhisszük, hogy győzelmesen halad
előre a történelemben azokkal együtt „akik vele vannak, a meghívottak, a
kiválasztottak és a hűségesek” (Jel 17,14). Higgyünk az evangéliumnak, amely
azt mondja, hogy Isten országa már jelen van a világban, s különféle módokon
itt is, ott is bontakozik, mint a kicsinyke mag, amely nagy fává tud nőni (vö.
Mt 13,31-32), mint egy maroknyi kovász, amely sok lisztet meg tud keleszteni
(vö. Mt 13,33), s mint a jó mag, amely a konkoly között nő fel (vö. Mt
13,24-30) – és ez mindig örvendetesen meglep bennünket. Jelen van, újra eljön,
küzd azért, hogy újra virágozhasson. Krisztus feltámadása ennek az új világnak
a hajtásait hozza mindenütt; s még ha le is nyesik, újra kihajt, mert az Úr
feltámadása már áthatotta e történelem rejtett szövedékét, mert Jézus nem hiába
támadt fel. Ne maradjunk az eleven remény ezen útjának a szélén!” (Ferenc
pápa, Evangelii Gaudium 278)
Feladat a mai napra: Olyan helyzeteket bízok Isten kezébe, ahol inkább
csupán konkolyt látok és amelyek számomra reménytelenek. Kérem, hogy erősítése
meg hitemet, reményemet.