Iz 55, 10-11; Róm 8,18-23; Mt 13, 1-23
Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt
össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor
példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint
vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind
megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek
hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a Nap fölkelt és forrón
tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé
estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó
földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik
hatvanszorosat, a harmadik
harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!”
A mai és az elkövetkező vasárnapokon részleteket fogunk
hallani Máté evangéliumának 13. fejezetéből. Ebben a fejezetben vannak
összegyűjtve a különböző példabeszédek. Jézus bárkából „példabeszédekben sok mindenre tanította a tömeget.” Példabeszédei
sorozatát úgy kezdte, hogy a hallgatás fontosságára hívta fel a figyelmet. Ma,
hogyan hallgatjuk szavait, tanítását? Talán, mivel már ismerős számunkra a
magvetőről szóló példabeszéd, már nem is annyira figyelünk oda rá. Így
megtörténhet velünk az is, amiről a példabeszéd szól: „Jöttek az égi madarak és
fölcsipegették a vetett magokat”, jönnek más gondolatok és megakadályozzák,
hogy az Isten igéjére figyeljünk, melyet például a szentmisén olvasnak fel.
Ezért ma újra engednünk kell, hogy Jézus szavai, tanítása először saját
életünket érintsék meg. És milyen jó, hogy lehetőségünk van arra, hogy a
vasárnapi olvasmányokat újra és újra elolvashatjuk a bibliában. A mi részünk
tehát, hogy esélyt adjunk, hogy Isten újra bőven el tudja vetni igéjének magjait
az életünkbe. Családjaink pedig legyenek ez a jó föld, ahol a magok termést
hoznak, „az egyik százszorosat, a másik
hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat.” A példabeszéd egyértelmű
rámutat arra, hogy a termés nem függ sem magvetőtől, sem pedig a magtól.
Ahogyan a magvető nagylelkűen, bőven vet bármely földre, éppen úgy Isten minden
embernek adja nagylelkűen, fáradhatatlanul, újra és újra tápláló igéjét. Isten
a szavában, mint magban rejti el a tehetséget, hogy az termő, gyümölcsöző
legyen; ahogyan ezt az első olvasmányban olvashatjuk: „Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem
megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a
magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról
fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és
eléri, amiért küldtem”. (Iz 55,10-11) Ha életünkben Isten szavai nem hoznak
termést, nem hibáztathatjuk Istent, hanem meg kell kérdeznünk önmagunkat: Mi
van bennünk? Mi az, ami miatt nem ver bennünk gyökeret az Úr szava?
Milyen világi gondok, csalóka gazdagság fojtja el bennünk a
tanítást? A földünk akkor jó, termékeny, ha meghallgatjuk és megszívleljük
Isten igéjét, tanítását.
Még valami fontos, hogy a családok magukkal vigyenek a mai
evangéliumból: A családunk maga legyen az a hely, ahol egymás számára is
magvetővé válhatunk. A szülők nemcsak a gyerekek, hanem egymás számára is. A
nagyszülőknek is fontos szerepük van a magvetésben. Az azonban, hogy mikor
látjuk majd vetésünk eredményét, már nem rajtunk múlik. A mi feladatunk csupán,
hogy jókedvűen vessük az ige magjait.
Feladat a mai napra:
Válaszunk ki egy részt az Isten igéjéből, amelyet szívesen magunkkal viszünk és
családjainkkal megosztunk.