Zsolt
148 (az
ember dicsérje a teremtő Istent)
1(Alleluja!)
Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban!
2Dicsérjétek,
angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek!
3Dicsérjétek,
nap és hold, dicsérjétek, fénylő csillagok!
4Dicsérjétek,
egeknek egei, dicsérjétek, minden vizek az ég felett!
5Dicsérjék
az Úr nevét, mert az ő parancsára lettek!
6Odaállította
őket minden időkre, törvényt szabott nekik, amely el nem évül.
7Dicsérjétek
az Urat a földről, tengeri szörnyek és tenger mélységei!
8Tűz
és jégeső, felhő és hó, dübörgő viharok, melyek akaratát teljesítitek.
9Mind
ti hegyek és halmok, gyümölcsfák és mind ti cédrusok.
10Mind
ti erdei és mezei állatok, mászó férgek és szárnyas madarak.
11Föld
királyai és mind ti nemzetek, fejedelmei és bírái a földnek.
12Mind
ti ifjak és leányok, öregek és gyermekek.
13Mindnyájan
dicsérjétek az Úr nevét, mert egyedül az ő neve magasztos! Fönsége felülmúlja
az eget és a földet, fölemelte népe fejét.
14Dicsőségére
válik mindenkinek, aki hűséges hozzá. Izrael fiainak, a népnek, amely közel van
hozzá.
„A zsoltárok gyakran buzdítják az embert, hogy dicsérje a
teremtő Istent: „Ő teremtette a földet a vizek fölé, mert szeretete örökké
tart” (Zsolt 136,6). De a többi teremtményt is biztatják, hogy dicsérjék:
„Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek, fénylő csillagok! Dicsérjétek, egek
egei, dicsérjétek, minden vizek az ég felett! Dicsérjék az Úr nevét, mert az ő
parancsára lettek!” (Zsolt 148,3-5). Nemcsak Isten erejének köszönhetően, hanem
az ő színe előtt és vele együtt létezünk. Ezért imádjuk őt.” (LS 72.)
Feladat a mai napra: Saját
szavaimmal megfogalmazok teremtő Istenemnek egy dicserő zsoltárt – akar le is
írhatom.