Jel 15,2-8 (a nép lelki válsága Istenbe vetett hit
elmélyüléséhez vezetett)
2Akkor
egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik
legyőzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött
állnak Isten hárfáival, 3és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának
énekét és a Bárány énekét: »Nagyok és csodálatosak a te műveid, Uram,
mindenható Isten! Igazságosak és igazak a te útjaid, nemzetek Királya! 4Ki ne félne téged, Uram, és ki ne
magasztalná nevedet? Mert egyedül te vagy szent, hisz minden nemzet eljön és
leborul színed előtt, mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek!« 5Ezek
után láttam, hogy íme, megnyílt a tanúbizonyság hajlékának temploma az égben,
6és hét angyal jött ki a templomból, akiknél a hét csapás volt, tiszta és
fehér gyolcsba öltözve, a mellük körül pedig aranyövvel övezve. 7A
négy élőlény egyike a hét angyalnak hét aranycsészét adott, telve az
örökkön-örökké élő Isten haragjával. 8És a templom megtelt füsttel
Isten felségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a templomba, amíg be
nem teljesedett a hét angyal hét csapása.
„A babiloni fogság tapasztalata lelki válságba sodorta a
népet, ami az Istenbe vetett hit elmélyüléséhez vezetett, s így előtérbe került
az ő teremtő mindenhatósága, amely szerencsétlen helyzetében reményének
megtalálására buzdította a népet. Évszázadokkal később, egy másik próbatétel és
üldöztetés alkalmával, amikor a Római Birodalom próbálta érvényesíteni abszolút
uralmát, a hívők úgy találták meg ismét vigaszukat és reményüket, hogy növekvő
bizalommal fordultak a mindenható Istenhez, és így énekeltek: „Nagyok és
csodálatosak műveid, Urunk, mindenható Istenünk, igazságosak és igazak útjaid”
(Jel 15,3). Ha meg tudta teremteni a világot a semmiből, akkor képes
beavatkozni is ebbe a világba, és le tudja győzni a rossz bármely formáját. Az
igazságtalanság tehát nem legyőzhetetlen.” (LS 74.)