Bölcs16,5-8.10-12
Amikor vad állatok bősz dühe tört rájuk, és
veszélyben voltak, hogy a tekergő kígyók marásától elpusztulnak, haragod akkor
sem tartott mindvégig. Csak intés céljából, rövid időre ijesztetted meg őket,
mert jelt kaptak a szabadulásra, amely törvényed parancsaira emlékeztette őket.
És aki odafordult, megmenekült, nem azáltal, amit látott, hanem általad,
mindeneknek megmentője által. Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te
vagy az, aki minden bajtól megszabadítasz. Fiaidnak azonban még a mérges kígyók
fogai sem tudtak ártani, mert irgalmad ellenük szegült és meggyógyította őket. Csak
azért érték őket a harapások és azért gyógyultak meg hamarosan, hogy
törvényeidre emlékeztesd őket, és hogy el ne merüljenek a megfeledkezés mélységében
és el ne tántorodjanak a te jóságodtól. Mert nem gyógyfű, s nem tapasz
orvosolta őket, hanem a te szavad, Uram, amely mindent meggyógyít.
Hitünk, hitéletünk
szempontjából is nagyon fontos kérdés, hogy hogyan viszonyulunk Isten szavához?
Mit jelent számunkra az Ige? Milyen szerepet tölt be az életünkbe? Sokat elárul
rólunk, hogy hol tartjuk a Szentírásunkat. A polcon porosodik, vagy naponta
forgatjuk, olvassuk? Amig csupán egy könyvként tekintünk rá, idegen,
elérhetetlen, megfejthetetlen lesz a számunkra. Pedig, annak, aki kutatja az
írásokat, egyszerűen megelevenedik az Úr szava. Élő és aktuális lesz annak, aki
forgatja, sőt itt a Bölcsesség könyvében azt is olvassuk, hogy „…a te szavad, Uram, amely mindent meggyógyít.” Ez nem üres ígéret, ez tapasztalat. Nem csak az
elmúlt évezredekben, évszázadokban, hanem mai is, napjainkban is így van. A
biblia szavai megelevenednek, gyógyulást hoznak, megromlott életeket, emberi
kapcsolatokat hoznak helyre. De, nem elég a polcon tartani. Időt kell tölteni az
Igével. Amikor az írások feltárulnak előttünk, felismerjük, hogy már nem tudunk
nélkülük élni, életünk alapjaivá, mozgatórugójává válik. Minden lépésünket,
tervünket, cselekedetünket az Úr szavához igazítunk. Életünk problémáira, nagy
kérdéseire találunk hathatós, valódi megoldást. Számtalan prédikációt
hallottunk már Isten szaváról, annyi irodalmi alkotásban van jelen, de nem kell
mást tennünk, mint lépnünk az Úr felé, és tegyük próbára az Ő szavát, Igéjét.
Soha, de soha nem fogunk benne csalatkozni. Isten mindenkit meghív ma egy
mélyebb kapcsolatra, egy párbeszédre, üzenete, mondandója van a számunkra,
amelyet az Ő igéjén keresztül értünk meg. Éljünk ezzel a különös lehetőséggel,
meg akar minket ajándékozni, de ezt az ajándékot csak úgy fogadhatjuk el, ha
felé nyújtjuk kezünket és átvesszük tőle azt. Addig amíg a kezünk egészen más
dolgokkal van tele, nem tudjuk a nekünk készített, személyre szabott ajándékot
átvenni, elfogadni. Üresítsük ki a kezünket és a szívünket, hogy legyen helye
az ajándékunknak.
Feladat a mai napra: Időt töltök az Igével, kiválasztok egy nem hosszú
részt és azzal imádkozom. Engedem, hogy hasson rám, az imádság közben kapott
impulzusokat, tapasztalatokat lejegyzetelem.