Ter 3,13-19 (Fáradsággal
szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján)
13Az Úristen megkérdezte az asszonyt:
„Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.” 14Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel
ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon
csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. 15Ellenkezést
vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő
széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” 16Az
asszonyhoz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak
közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban
uralkodni fog rajtad.” 17Az embernek
ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet
megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal
szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. 18Tövist
és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. 19Arcod
verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél.
Mert por vagy és a porba térsz vissza.”
„A Teremtés könyvében található teremtés-elbeszélések
szimbolikus és narratív nyelvezetükkel mély tanításokat fogalmaznak meg az
emberi létről és az ember történelmi valóságáról. Ezek a történetek arról
szólnak, hogy az emberi létezés három, egymással szorosan összefüggő alapvető
kapcsolaton, az Istennel, a felebaráttal és a földdel való kapcsolaton
alapszik. A Szentírás szerint a három életfontosságú kapcsolat megszakadt, de
nemcsak külsőleg, hanem bennünk is. Ez az elszakadás a bűn. A Teremtővel, az
emberekkel és az egész teremtéssel való összhangot leromboltuk azáltal, hogy
megpróbáltuk elfoglalni Isten helyét, és megtagadtuk, hogy korlátozott lényeknek
ismerjük el magunkat. Ez eltorzította az embernek azt a megbízatását is, hogy
„uralkodjon” a földön (vö. Ter 1,28), hogy „művelje és őrizze” azt (vö. Ter
2,15). Ennek eredményeként az ember és a természet közötti eredetileg
harmonikus viszony ellenségessé vált (vö. Ter 3,17-19). Ezért fontos
felfigyelnünk arra, hogy az összhangot, amelyet Assisi Szent Ferenc megélt
minden teremtménnyel, úgy értelmezték, mint ennek a szakadásnak a gyógyítását.
Szent Bonaventura azt mondta, hogy a minden teremtménnyel megélt egyetemes
kiengesztelődés által Ferenc valamiképpen visszatért a kezdeti ártatlanság
állapotába. E modelltől eltávolodva ma teljes romboló erejével megnyilvánul a
bűn a háborúkban, az erőszak és bántalmazás különböző formáiban, a
leggyengébbek magukra hagyásában, a természet elleni támadásokban.” (LS 66.)
Feladat a mai napra: Arra figyelek, milyen összhangot élek a
körülöttem lévő teremtményekkel.