Mtörv 22,1-2.4.6-7 (a
törvény nem hagyja figyelmen kívül a többi teremtményt)
1Ha látod, hogy testvéred ökre vagy
juha elkóborol, ne maradj tétlen, hanem vezesd vissza testvéredhez. 2Ha testvéred nem lakik a közelben vagy nem
ismered, vezesd a magad házába, s maradjon nálad, míg testvéred nem megy
keresni. Akkor add neki vissza. 4Ha
látod, hogy testvéred szamara vagy ökre összecsuklik az úton, ne maradj tétlen,
hanem segíts fölemelni. 6Ha útközben
meglátsz a fán vagy a földön egy madárfészket, amelyben fiókák vagy tojások
vannak, s az anyamadár rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne fogd meg az
anyamadarat a fiókákkal együtt. 7Ha a
fiókákat ki is szeded, az anyamadarat hagyd elrepülni, hogy jól menjen a sorod
és sokáig élj.
„Ez a felelősség a földdel szemben, mely Istené,
megkívánja, hogy az értelemmel felruházott emberi lény tiszteletben tartsa a
természet törvényeit és a kényes egyensúlyt az élőlények között, melyek e
világon élnek, mert „ő [Isten] parancsolt, és azok létrejöttek, felállította
őket mindörökre, és el nem múló törvényt szabott nekik” (Zsolt 148,5b-6). Ezért
a bibliai törvényhozás arra is figyel, hogy olyan szabályokat adjon az
embernek, amelyek nemcsak a többi emberi lényhez, hanem a többi élőlényhez
fűződő kapcsolatát is szabályozzák: „Ha látod, hogy testvéred szamara vagy ökre
összecsuklik az úton, ne maradj tétlen. (...) Ha útközben meglátsz a fán vagy a
földön egy madárfészket, amelyben fiókák vagy tojások vannak, s az anyamadár
rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne fogd meg az anyamadarat a fiókákkal
együtt” (MTörv 22,4.6). Ehhez hasonlóan a hetedik napon való megpihenés
előírása nemcsak az embert szolgálja, hanem azt is, „hogy ökröd és szamarad is
pihenjen” (Kiv 23,12). Láthatjuk tehát, hogy a Szentírás nem engedi meg a
zsarnoki antropocentrizmust, amely figyelmen kívül hagyja a többi teremtményt.”
(LS 68.)
Feladat a mai napra: Ma különösen az állatokra figyelek. Hol és hogyan
kerülök kapcsolatba velük?