Zsolt 104, 19-31 (Mindent
bölcsességedben alkottál)
19Te alkottad a holdat, hogy az időt
mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. 20Te
hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. 21Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak,
Istentől követelik táplálékukat. 23Az
ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig. 24Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent
bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele. 25Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne
az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege. 26Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a
leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék. 27Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a
kellő időben. 28Megadod nekik, és ők
összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. 29De
ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet,
elpusztulnak és a porba térnek. 30Ám
ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. 31Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké,
örüljön az Úr műveinek!
„Míg a dolgokat felelősen felhasználhatjuk, el
kell ismernünk, hogy a többi élőlénynek önértéke van Isten előtt, és „már
puszta létükkel is áldják és dicsőítik őt” (KEK 2416), mert az
Úr örül az ő műveinek (vö. Zsolt 104,31). Pontosan azért, mert az embernek
egyedülálló méltósága van és értelemmel van felruházva, tiszteletben kell tartania
a teremtményeket, belső törvényeikkel együtt, mivel „az Úr bölcsességgel
alapította meg a földet” (Péld 3,19). Ma az Egyház nem mondja azt
leegyszerűsítve, hogy a többi teremtény teljesen alá van rendelve az ember
érdekének, mintha nem lenne önértékük, mi pedig tetszésünk szerint
rendelkezhetnénk velük. Ezért Németország püspökei azt tanítják, hogy a többi
teremtmény vonatkozásában „a lét elsőbbségéről beszélhetnénk a hasznossággal
szemben”. A Katekizmus nagyon világosan és nyomatékosan megkérdőjelezi
azt, ami torzult emberközpontúság lenne: „Minden egyes teremtménynek megvan a
maga jósága és tökéletessége. (...) A különféle teremtmények Isten adta
tulajdonságaikkal – mindegyik a maga módján – egy sugárnyit tükröz Isten
végtelen bölcsességéből és jóságából. Ezért az embernek tisztelnie kell minden
teremtmény saját jóságát, hogy elkerülje a dolgok rendetlen használatát”
(KEK339).” (LS 69.)
Feladat a mai napra: Kérem az Urat, hogy adja meg a kegyelmet, hogy
vele együtt tudjak örülni a mai napon az ő műveinek.