1 Kor 12,12.14-27 (A tagok törődjenek egymással)
A test
ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test.
Így Krisztus is. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb
azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez
tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a
testhez”, azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a
hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden
egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna,
hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem
mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal
szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük
körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a
tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a
testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben,
hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt
szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.
Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.
Abból az igazságból kiindulva, hogy Krisztus teste
vagyunk, és egyenként tagjai, Pál apostol a közösségi életről beszél a
korintusiaknak. Pál tudta, hogy Korintusban a keresztényeknek nehézségeik
voltak a közösség egységének megőrzésében, csoportok alakultak ki a közösségen
belül. Kihívásaik voltak a közösségi életben. Ez pedig mind a mai napig
jellemző: jól élni a közösséget, a közösségben nem megy automatikusan, hanem
mindig új kihívást, feladatot, növekedést jelent. Két csapdára figyelmezteti
Pál a közösségét: az egyik, ha valaki nem érzi, hogy a közösséghez tartozik, „nem tartozom a testhez”, és másik,
pedig, amikor valaki nem tartja fontosnak a másikat, „nincs rád szükségem”. Mi áll e mögött az állítás mögött? Az oka
sokszor az összehasonlítás, és az abból fakadó kisebbségi érzés, esetleg valaki
nehezen tudja elfogadni helyét a közösségben. Ez pedig egy világias
gondolkozás. Pál a test képével minden egyes tag, minden egyes ember
fontosságát, jelentőségét hangsúlyozza. A testnek ill. a közösségnek különböző
tagokra van szüksége, mindegyik sajátos, egyéni tulajdonságával. Isten helyezte
el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta, tetszése szerint. Ő akarta így, ezért
így jó. Azt akarja, „hogy a
testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással”.
Jézus, mutasd meg nekünk, hogyan tudjuk magunkat jobban értékelni és a közösség
többi tagját is értékeseknek tartani.
Feladat a mai napra: Arra
figyelek, hogyan tudom bevonni a másik embert a közösségbe, és ha látom, hogy valaki kívül marad,
segítek, hogy beléphessen.