XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2022. szeptember 16., péntek

Jn 12, 23-28

 

Jézus ezt válaszolta: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”

 

Ahogy Jézus feláldozta értünk emberi, mulandó életét, mert szeretett minket, úgy minket is arra hív, hogy vessük el az önző magunk körül forgó önmegvalósító életet, olyat, ami nem Istenre irányul. Ha így teszünk, megnyerjük az örök életet, de már itt a földön is élvezhetjük annak tudatát, hogy nem akárkinek, hanem Istennek szolgálunk, nem a világtól, hanem Istentől függünk. Isten megadta a választás szabadságát. „Senki nem szolgálhat két Úrnak” (Mt 6,24). Nem lehet Istent választani, ugyanakkor a világ értékrendjét követni, szabad utat engedni a bennünk lévő bírvágynak, önzésnek, ösztönöknek, egyéb hiúságoknak. Az Istennek szentelt élet választása azt jelenti, önmagunkat megtagadva, keresztünket hordozva Jézus szeretetéért nagylelkűen elveszítjük azt az életet, amelyet én-központúan élnénk. Méltóságot ad az embernek, hogy úgy tekinthet erre az életre, hogy Isten hív és kér erre az Érte való szolgálatra. Jézus az élet teljessége, Őhozzá biztosan ragaszkodhatunk, még ha valami látszólagosan fontosnak tűnő dologról is kell lemondani. Őt bátran követhetjük, Ő az örök élet szemszögéből nézi a világot, engedi meg a történéseket. A vállunkra tett keresztekkel figyelmeztet arra, hogy ez a világ nem a mi hazánk, és ne kötődjünk ezer szállal ehhez a világhoz, nekünk pedig lehetőség arra, hogy kifejezhessük iránta való szeretetünket a mindennapi kereszt hordozással. Ha látszólag el is veszítem az életem, azt Jézus kezébe találom meg. Ha Vele vállalok sorsközösséget, Ővele tudok menni az Istennel való teljesség, az igazi élet felé.

Feladat a mai napra: A mi kis keresztjeinket tudatosan kapcsoljuk Jézus szenvedéséhez.