Jézus ezt válaszolta: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal
el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az
elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki
nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki
nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Megrendült a lelkem. Mit is mondjak:
Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám,
dicsőítsd meg nevedet!”
Ahogy Jézus feláldozta értünk emberi, mulandó
életét, mert szeretett minket, úgy minket is arra hív, hogy vessük el az önző
magunk körül forgó önmegvalósító életet, olyat, ami nem Istenre irányul. Ha így
teszünk, megnyerjük az örök életet, de már itt a földön is élvezhetjük annak
tudatát, hogy nem akárkinek, hanem Istennek szolgálunk, nem a világtól, hanem
Istentől függünk. Isten megadta a választás szabadságát. „Senki nem szolgálhat
két Úrnak” (Mt 6,24). Nem lehet Istent választani, ugyanakkor a világ értékrendjét
követni, szabad utat engedni a bennünk lévő bírvágynak, önzésnek, ösztönöknek,
egyéb hiúságoknak. Az Istennek szentelt élet választása azt jelenti, önmagunkat
megtagadva, keresztünket hordozva Jézus szeretetéért nagylelkűen elveszítjük
azt az életet, amelyet én-központúan élnénk. Méltóságot ad az embernek, hogy
úgy tekinthet erre az életre, hogy Isten hív és kér erre az Érte való
szolgálatra. Jézus az élet teljessége, Őhozzá biztosan ragaszkodhatunk, még ha
valami látszólagosan fontosnak tűnő dologról is kell lemondani. Őt bátran
követhetjük, Ő az örök élet szemszögéből nézi a világot, engedi meg a
történéseket. A vállunkra tett keresztekkel figyelmeztet arra, hogy ez a világ
nem a mi hazánk, és ne kötődjünk ezer szállal ehhez a világhoz, nekünk pedig
lehetőség arra, hogy kifejezhessük iránta való szeretetünket a mindennapi
kereszt hordozással. Ha látszólag el is veszítem az életem, azt Jézus kezébe
találom meg. Ha Vele vállalok sorsközösséget, Ővele tudok menni az Istennel
való teljesség, az igazi élet felé.
Feladat a mai napra: A mi kis keresztjeinket tudatosan kapcsoljuk Jézus
szenvedéséhez.