Ezután
Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel
keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban
értem elveszíti, az megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az
egész világot megnyeri is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember
cserébe a lelkéért?
Miközben életünkben akár anyagi, akár lelki, akár
szellemi javakat, vagy bármilyen más világi mércével mért magasztosnak vélt
dolgokat hajszolunk, könnyen elfelejtkezünk életünk valódi céljáról. A célunk a
saját lelkünk megmentése ebben az életben az örök életre, és ennek a
szolgálatában áll a világi javak jézusi lelkülettel történő használata. A
jézusi lelkület azt jelenti, hogy hisszük, hogy Ő az igazi élet. Ő mondja
magáról: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11,25) Ha Jézusért elveszítjük
ezt a világot vagyis Őhozzá ragaszkodunk, még ha valamiről le is kell
mondanunk, vagy áldozatot kell hoznunk, akkor megmentjük életünket az örök
életre. Az emberi lélek értéke minden földi érték felett áll, ezért a magunk és
a mások életében mindig a lélek javát, vagyis Istenhez való tartozását és nem
csupán az e világhoz való kötöttségét kell szolgálnunk. Pilinszky János írja:
„A világban élő ember nem láthatja Istent, az Istenben élő ember tisztán látja
a világot”. Ha Istenben élünk meg tudjuk különböztetni azt, hogy mi az, ami
ebből a világból „megnyerhető” a nélkül, hogy lelkünk kárára lenne.
Feladat a mai napra: Vizsgáljuk
felül, van-e olyan kötődésünk, ami akadályoz abban, hogy Jézushoz szorosabban
kötődjek?