Január 3.

Jn 1,29-34                          („Nézzétek, az Isten Báránya!”)

Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel.” Ezután János tanúsította: „Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.”

Miután Kereszelő János magáról beszélt a zsidóknak, a mai idézetben tanúságot tesz Jézusról. János evangélista nem számol be arról, hogy Jézus találkozott volna Keresztelő Jánossal. Csak annyit írt, hogy János látta Jézust, és mit mond azután nagy meggyőződéssel róla. A más evangéliumokban azonban azt halljuk, hogy volt egy idő, amikor Keresztelő János is kételkedett, hogy vajon Jézus a várt Messiás. Itt pedig János felismeri Jézust nem csak mint a Messiást, hanem ezt a két elnevezést adja neki: az Isten Báránya, és az Isten Fia. Nem használta a messiási címeket, amelyeket tőle kérdeztek (Illés, a próféta), inkább másokat alkalmazott. Ezzel fejezi ki, hogy Jézus több és más mint a Messiásról létezett elképzelései…ami a Márk evangéliumban csak a végén egy ember ajkáról hangzott el, pontosan a százados ajkáról, amikor látta, ahogyan Jézus meghalt a kereszten: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.”A János Evangéliumban pedig az elején már Keresztelő János elmondja. „Az Isten Báránya” egy egyszeri Krisztus elnevezés, melynek származása nem teljesen tisztázott. Utal Jézus küldetésére, ahogyan Jézus neve a Máté Evangéliumban: „Fiút fogsz szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabaditja meg népét bűneitől.” (Mt 1,21). Ezt a tudást, hogy ez az ember Jézus Isten fia, János nem magától vette, hanem Isten indításából. Mondja, hogy maga nem ismerte Jézust (nem csak fizikai értelemben), de Isten adta neki a megértést.

Feladat a mai napra: „Láttam és tanúskodom róla, hogy ő ...” Mit mondanék én Jézusról, mit láttam már?

Január 2.

Jn 1,19-28                          (János meghirdeti a Megváltót)

János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: „Ki vagy?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” – Erre is nemmel válaszolt. Így tovább faggatták: „Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” ²³Ezt felelte: „A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. ²⁴A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ²⁵s tovább kérdezgették: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?” ²⁶János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, ²⁷aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” ²⁸Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

A János evangéliumban elsősorban Jézus azonossága utáni kérdés körül forog minden. Az elejétől fogva, az Ige-himnuszban (1,1-18), János evangélista beszél Jézus pre-egzisztenciájáról. Költői lendűletű összefoglalasát adja a legalapvetőbb kérdésnek: Jézus Isten egyszülött Fia, maga is Isten. János evangéliumában előtérben állnak a beszélgetések, a párbeszédek, és Jézus beszédei. Bennük kibontkozik Jézus önkinyilatkoztatása: önmagáról, saját isteni méltóságáról és küldetéséről beszél Jézus. A csoda elbeszélései, amelyekből János evangéliumában csak hatot találunk, inkább a beszélgetések indítására szolgálnak. Keresztelő János más módon lépett fel János evangéliumában mint a szinoptikusoknál. Keresztelő János személyénél az a fontosabb, kicsoda ő és milyen tanúságot tesz Jézusról. Az első, amit hallunk róla nem az, amit tett, hanem ahogyan egy meghallgatásban beszél magáról, saját küldetéséről. Mivel sokan tűnődtek, vajon Keresztelő János a várt Messiás, tisztázza, hogy nem az. Az egyik a különböző Messiás alakjainak sem felel meg. „Akkor ki vagy? Mit mondasz magadról?” Keresztelő János azzal válaszol nekik, amit az írás mond róla. „A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. Isten szavainak a hallgatásából és az Istennel való kapcsolatból megértette azonosságát és küldetését. És, hogyan van ez nálunk, hogyan határozzuk meg, kik vagyunk, aszerint, amit mások bennünk szeretnének látni, vagy aszerint, amit Isten mond rólunk?

Feladat a mai napra: Ezen elgondolkodhatok, mit modanék magamról, ki vagyok én?

Január 1.

Szám 6, 22-27; Gal 4, 4-7; Lk 2, 16-21

De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is. A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket.

Ma egy új év kezdődött. Arra kapunk időt, hogy egyre jobban éljünk az idők teljességében, amely Krisztus megtestesülésével már elkezdődött. Szűz Mária, Isten Anyja és a mi Anyánk, kísérjen bennünket ezen az úton ebben az évben. Ő abban segít, hogy a hit szemével lássunk, hogy Istennel és ne egyedül szervezzük meg az előttünk álló évet, hogy Isten szabad gyermekeiként éljünk. A szabadságot pedig Krisztus szerezte meg nekünk. De jól kell értenünk a szabadságot. Ha a szabadság számunkra olyan erőt jelent, amely nincs alávetve senkinek és önszeretetből a maga kényelmét keresi, akkor rosszul értelmezzük Istennek ezt az ajándékát. Az igazi szabadság abban áll, hogy szabad szeretetkapcsolatban élünk az Atyával, és keressük, hogyan teljesítsük a tervét, akaratát. Ez nem csorbítja a szabad akaratunkat. Isten nagyon tiszteletben tartja a szabadságunkat, soha nem kényszeríti magát teremtményeire. Ha szabadon elfogadjuk Isten akaratát, igazán szabadok leszünk, és nem leszünk többé szolgái a saját önzésünknek vagy mások véleményének. Kérjük az Atyát, hogy tudjunk idén is a kapott örökségből meríteni. „Mária, Édesanyánk, a szabad asszony, a te kezedbe szeretnénk helyezni ezt az új esztendőt életünkkel együtt. A te kezedet fogva legyünk Isten szeretett gyermekei, akikben kedve telik.”

Feladat a mai napra: Vajon mitől kell még szabadulnom, ébredjek annak tudatára és kérjek Istentől szabadulást.