XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. június 2., vasárnap

Június 2.



Ter 14, 18-20; 1 Kor 11, 23-26; Lk 9, 11 b-17
Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította. A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: ,,Bocsásd el a népet -- figyelmeztették --, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.'' ,,Ti adjatok nekik enni'' -- válaszolta. ,,Csak öt kenyerünk és két halunk van -- mondták. -- El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.'' Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: ,,Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.'' Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.

Úrnapja van. Ma különleges figyelemmel tekintünk Krisztus Szent Testére és Vérére. Azt ünnepeljük, hogy Jézus az Oltáriszentségben a világ végéig köztünk maradt. Az ünnephez kapcsolódóan Lukács Evangéliumából a csodálatos kenyérszaporítás eseményét idézzük fel. Lukács evangélista az Eucharisztia előképét látja ebben a csodában. A csodát megelőzően Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utánament. Mit kerestek nála? Vajon Jézus most lett az új „sztár”, ahogyan az emberek minden időben keresik a hőst, a modellt, a mintaképet? Jézus sohasem engedte, hogy a tömeg „sztárrá” vagy királlyá tegye. Jézus nem utasította és küldte el a tömeget, hanem „szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.” Sőt, még egy lépéssel tovább ment: gondoskodott a testi táplálékukról. Ahelyett, hogy elküldte volna őket, ahogyan azt kérték tőle tanítványai, „hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak”, Jézus az apostolokon keresztül táplálta a sok-sok embert. Megmutatta, hogy Neki hatalma van a világ dolgai felett. Talán az emberek nem is aggódtak amiatt, hogy mit fognak enni, annyira lekötötte őket Jézus tanítása. Sokan talán a csodára se figyeltek fel, csak egyszerűen örültek annak, hogy kaptak ennivalót és jóllaktak. Ez az esemény csak előképe volt annak a tápláléknak, amit Isten Jézuson keresztül akart adni minden embernek: Jézus Testét és Vérét. Jézus tudta, hogy most még jobban fognak rajongani érte, ezért figyelmezteti őket: „Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek” (Jn 6, 26-27). Mivel Urunk Jézus az utolsó vacsorán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: ”Vegyétek és egyétek, ez az én testem”, mi már táplálkozhatunk akár naponta is abból a csodálatos eucharisztikus kenyérből, amelyben Jézus maga van jelen.
Feladat a mai napra: Vágyakozom-e arra, hogy a lelki táplálékot, az Eucharisztiát minél gyakrabban magamhoz vegyem?

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma