Ter 14, 18-20; 1 Kor 11, 23-26; Lk 9, 11 b-17
Jézus egy magányos helyre
vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és
beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat
meggyógyította. A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő:
,,Bocsásd el a népet -- figyelmeztették --, hogy a környékbeli falvakban és
tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen
vagyunk.'' ,,Ti adjatok nekik enni'' -- válaszolta. ,,Csak öt kenyerünk és két
halunk van -- mondták. -- El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi
népnek.'' Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak:
,,Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.'' Úgy is tettek. Letelepedtek
mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat.
Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta,
hogy osszák ki a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét
kosárra való maradékot szedtek össze.
Úrnapja van. Ma különleges figyelemmel tekintünk
Krisztus Szent Testére és Vérére. Azt ünnepeljük, hogy Jézus az
Oltáriszentségben a világ végéig köztünk maradt. Az ünnephez kapcsolódóan
Lukács Evangéliumából a csodálatos kenyérszaporítás eseményét idézzük fel.
Lukács evangélista az Eucharisztia előképét látja ebben a csodában. A csodát
megelőzően Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és
utánament. Mit kerestek nála? Vajon Jézus most lett az új „sztár”, ahogyan az
emberek minden időben keresik a hőst, a modellt, a mintaképet? Jézus sohasem
engedte, hogy a tömeg „sztárrá” vagy királlyá tegye. Jézus nem utasította és
küldte el a tömeget, hanem „szívesen
fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek
nála, azokat meggyógyította.” Sőt, még egy lépéssel tovább ment:
gondoskodott a testi táplálékukról. Ahelyett, hogy elküldte volna őket, ahogyan
azt kérték tőle tanítványai, „hogy a
környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak”,
Jézus az apostolokon keresztül táplálta a sok-sok embert. Megmutatta, hogy Neki
hatalma van a világ dolgai felett. Talán az emberek nem is aggódtak amiatt,
hogy mit fognak enni, annyira lekötötte őket Jézus tanítása. Sokan talán a
csodára se figyeltek fel, csak egyszerűen örültek annak, hogy kaptak ennivalót
és jóllaktak. Ez az esemény csak előképe volt annak a tápláléknak, amit Isten
Jézuson keresztül akart adni minden embernek: Jézus Testét és Vérét. Jézus tudta,
hogy most még jobban fognak rajongani érte, ezért figyelmezteti őket: „Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket
láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az
eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely
megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek” (Jn 6, 26-27).
Mivel Urunk Jézus az utolsó vacsorán fogta
a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: ”Vegyétek és egyétek, ez az én
testem”, mi már táplálkozhatunk akár naponta is abból a csodálatos
eucharisztikus kenyérből, amelyben Jézus maga van jelen.
Feladat a mai napra: Vágyakozom-e arra, hogy a lelki táplálékot, az
Eucharisztiát minél gyakrabban magamhoz vegyem?