XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. szeptember 19., csütörtök

Szeptember 19.



ApCsel 4,36-5,10              (A jó és a rossz cselekedetek)
József, a ciprusi származású levita, eladta földjét, az árát fogta, és az apostolok lába elé tette. Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét. Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé. Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?” Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. … Mintegy három óra múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekről. Péter megkérdezte: „Mondd csak, valóban ennyiért adtátok el a földet?” „Igen, annyiért” - válaszolta. Péter folytatta: „Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét?” … Az asszony azon nyomban a lábához rogyott és meghalt.

„Az erkölcsileg jó cselekedet egyszerre föltételezi a tárgy, a cél és a körülmények jóságát. A rossz cél akkor is megrontja a cselekvést, ha tárgya önmagában jó (például azért imádkozni vagy böjtölni, hogy "lássák az emberek"). A választott tárgy önmagában rosszá teheti az egész cselekedetet. Vannak konkrét cselekvésmódok (például a paráznaság), melyek választása mindig téves, mert választásuk magában foglalja az akarat rendetlenségét, azaz az erkölcsi rosszat.” (KEK 1755)
„Tévedés tehát az emberi cselekedetek erkölcsiségét csak a szándék vagy a keretüket képező körülmények (környezet, társadalmi nyomás, kényszer vagy szükséghelyzet) alapján megítélni. Vannak cselekedetek, amelyek önmaguk által és önmagukban, a körülményektől és szándékoktól függetlenül mindig súlyosan rosszak tárgyuk miatt; ilyenek a káromlás és a hamis eskü, az emberölés és a házasságtörés. Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzon.” (KEK 1756)
A mai idézet szemlélteti a katekizmus magyarázatát, nagyon drasztikusan leírja Ananiás és Szafira cselekedetének következményét. Nem minden rossz cselekedet után hal meg az ember, de az igaz, hogy mindig meghal bennünk valami, ha a rosszat tesszük. A tárgya önmagában jó volt: eladni földjüket, az árát az apostoloknak adni. Azáltal lett rossz a tettük, hogy az árból egy részt maguknak akartak megtartani anélkül, hogy megbeszélték volna az apostolokkal. Nem voltak őszinték, eltitkolták az igazságot, sőt Péter apostol kérdésére Szafira még hazudott is.
Feladat a mai napra: Ma arra figyelek, hogy mindig az őszinteség kísérje cselekedeteimet, és nem próbálok eltitkolni más szándékomat.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma