XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. december 29., vasárnap

December 29.



- 1. Parancsolat: Ne legyenek idegen isteneid előttem

 Sir 3, 3-7. 14-17a; Kol 3, 12-21; Mt 2, 12-15. 19-23

Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Bocsássatok meg ti is úgy, ahogyan az Úr megbocsátott nektek. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre kaptatok meghívást az egy test közösségében. Legyetek hálásak! Krisztus igéje éljen bennetek gazdagon! Tanítsátok és intsétek egymást telve bölcsességgel! Énekeljetek Istennek hálás szívvel zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket! Bármit mondtok vagy tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek! Így adjatok hálát általa az Atyaistennek! Asszonyok! Engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban! Férfiak! Szeressétek feleségeteket, ne legyetek hozzájuk durvák! Gyermekek! Fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr előtt! Apák! Ne keserítsétek meg gyermekeitek életét, hogy kedvüket ne veszítsék!

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: ,,Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.'' József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.

A mai vasárnapon a Szent Család vasárnapját ünnepeljük, a Szent Család életére irányul tekintetünk. Hogyan is éltek? Azt gondolom, sokszor egy tökéletes családnak képzeljük őket, akik sosem veszekedtek, sosem értették félre egymást, sosem vitatkoztak, mindig szelídek, kedvesek voltak egymással. S bár biztos, hogy számunkra példaképű családról van szó, mégsem attól lesz példaképű, hogy egy magas, számunkra elérhetetlen felhőre emelkednek, hanem attól, hogy emberi mivoltukban törekedtek az Isten útjaira, amiről tudjuk, hogy számukra szintén küzdelmes volt. Pl. Józsefnek igencsak nehezére esett az a tény, hogy a gyermek, akit Mária várt, nem tőle volt, és hogy Isten felülírta minden tervét. Józsefnek, ugyanúgy, mint Máriának is, mindig újra kellett döntenie Isten útjai mellett. A mindennapi életben tanulta meg Istent életének első helyére helyeznie, és gyakorolta belé vetett hitét. De ne felejtsük el, hogy ők, mint emberek is kísértést szenvedtek, pl. amikor József azon töprengett, hogy Máriát titokban bocsássa el. A szentírás sajnos csak nagyon keveset ír róluk, abban azonban, amit leír, azt láthatjuk, hogy nem küzdelemmentes tökéletességről van szó, hanem életük megfontolt döntésekből állt. Ezen a héten folytatni szeretnénk az első parancsolatról való elmélkedéseinket. És érdemes a Szent Család fényében is elgondolkozni arról, miért is lettek számunkra példaképek, milyen veszélyeknek voltak kitéve és hogyan küzdték le őket. Isten az első parancsolatban azt mondja, hogy: „Ne legyenek idegen isteneid előttem.” Ez azt jelenti: „Az első parancsolat megtiltja más istenek tiszteletét az egyetlen Úron kívül, aki kinyilatkoztatta magát népének. A babonát és a vallástalanságot tiltja. A babona a vallásosságnak bizonyos torz túlzását (per excessum) képviseli; a vallástalanság a vallásosság erényével hiányosságok miatt (per defectum) ellenkező vícium.” (KEK 2110). A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint „a babona a vallásos érzék és a vallásos gyakorlatok eltévelyedése. Érintheti az igaz Istennek nyújtott kultuszt is, amikor például mágikus jelentőséget tulajdonítanak egyébként törvényes és szükséges gyakorlatoknak. Az imádságok vagy a szentségi jelek hatását egyedül anyagi összetevőjükhöz kötni az általuk igényelt belső készültségektől függetlenül, babonába süllyedést jelent. [Vö. Mt 23,16--22].” (KEK 2111). Mit jelent ez a Szent Család fényében? Két kísértésről van szó: Hogy Jézust babonázzák, és mágikus erőt tulajdonítsanak neki, vagy profanizálják, és csupán egy egyszerű gyermeknek tekintsék. Milyen könnyű lett volna Józsefnek és Máriának beleesni abba a hibába, hogy miután az angyalok, a pásztorok és a napkeleti bölcsek oly szép dolgokat mondtak Jézusról, és tudták, hogy ő az Isten Fia, mágikus erőt tulajdonítsanak neki, pl. gondolván, hogy ha ő Isten Fia, akkor megvédi őket az üldöztetéstől, a szegénységtől. A babonaság arra vezette volna őket, hogy engedjenek lustaságuknak és semmibe vegyék Isten intését, és ne induljanak Egyiptomba, mondván a gyermek majd megvédi őket Heródestől. Micsoda végzetes tévedés lett volna! A gonosz biztosan próbálkozott e csábítással, de a Szent Családban olyan erényes embereket láthatunk, akik tudván e kísértésről, az Istennek való teljes engedelmesség mellett döntöttek, és megtartották ezt az első parancsot.
Feladat a mai napra: Gondolkozzunk el azon, hogy mit jelent számunkra a vallás, a vallási gyakorlatok. Hol találkozunk a babona veszélyével? Kérjük a Szent Család segítségét, hogy Isten akarata szerint tudjunk mindig cselekedni.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma