XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. február 11., kedd

Február 11.



MTörv 25,13-16                   (A személyek és javaik tiszteletben tartása)


Zsákodban ne legyen kétféle súly, egy nehezebb és egy könnyebb. Házadban ne tarts kétféle űrmértéket, egy nagyobbat és egy kisebbet. Hibátlan és pontos legyen a súlyod, hibátlan és pontos legyen az űrmértéked, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. Mert utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében, aki ilyet tesz, aki csal.



Gazdasági téren a személy méltóságának tisztelete megköveteli a mértékletesség erényének gyakorlását, hogy mérsékeljük e világ javaihoz való ragaszkodást; az igazságosság erényének gyakorlását, hogy tiszteletben tudjuk tartani a felebarát jogait és megadjuk, amivel tartozunk neki; valamint a szolidaritás erényének gyakorlását, az aranyszabály és az Úr bőkezűsége szerint, aki értünk szegénnyé lett, noha gazdag volt, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk (vö. 2 Kor 8,9). (KEK 2407). A hetedik parancsolat tiltja a lopást, azaz mások javainak a tulajdonos ésszerű akarata ellenére történő eltulajdonítását. Nincs szó lopásról, ha a hozzájárulás föltételezhető, vagy ha a tiltakozás ellenkezik a józan ésszel vagy a javak egyetemes rendeltetésével. Erről van szó sürgős vagy nyilvánvaló szükség esetén, amikor a létfenntartás lényeges szükségleteiről (élelem, hajlék, ruházat ...) való gondoskodás egyedüli lehetősége a mások javaival való rendelkezés és használatba vétele (Vö. II. Vat. Zsinat: GS 69.). (KEK 2408). Mások javainak bármilyen jogtalan elvétele vagy megtartása, még ha nem is mond ellent a polgári törvények rendelkezéseinek, ellenkezik a hetedik parancsolattal. Így a kölcsönkért vagy talált dolgok szándékos megtartása; a kereskedelemben történő csalás (Vö. MTörv 25,13--16.); a bérek jogtalan visszatartása (Vö. MTörv 24,14--15; Jak 5,4.); mások tudatlanságából vagy szorult helyzetéből nyereségre számító áremelés (Vö. Ám 4,6.). Erkölcsileg szintén meg nem engedett: a spekuláció, mellyel a vételárat szándékosan emelik vagy csökkentik, hogy abból mások kárára hasznot húzzanak; a korrupció, amely eltéríti az igazságtól azok ítéletét, akiknek a jog alapján döntést kell hozniuk; egy vállalat közös javainak eltulajdonítása és magáncélra történő használata; a rosszul végzett munka, a pénzügyi csalás, csekkek és számlák hamisítása, a túlzott költekezés, a pazarlás. A magán- vagy köztulajdonban tudatosan okozott kár ellenkezik az erkölcsi törvénnyel és jóvátételt követel. (KEK 2409). Az ígéreteket meg kell tartani és a szerződéseket szigorúan be kell tartani, olyan mértékben, amennyire a vállalt kötelezettség erkölcsileg helyes. A gazdasági és a társadalmi élet jelentős része függ a természetes és erkölcsi személyek közötti szerződések, például az adásvételi, kereskedelmi, bérleti vagy munkaszerződések, értékétől. Minden szerződést jóhiszeműen kell megkötni és végrehajtani. (KEK 2410).A szerződések a kölcsönös igazságosság (lat. iustitia commutativa) alá tartoznak, mely a személyek és intézmények közötti ügyleteket szabályozza jogaik pontos tiszteletben tartásával. A kölcsönös igazságosság szigorúan kötelez; megköveteli a tulajdonjogok védelmét, az adósság megfizetését, és a szabadon vállalt szerződéses kötelezettségek teljesítését. A kölcsönös igazságosság nélkül az igazságosság bármilyen más formája lehetetlen. A kölcsönös igazságosságot megkülönböztetjük a törvényes (lat. legalis) igazságosságtól, mely az állampolgár közösség iránti méltányos kötelezettségeire vonatkozik, és az osztó (lat. distributiva) igazságosságtól, mely azt szabályozza, amit a közösségnek kell nyújtania állampolgárai felé szükségleteik és a közösségnek tett szolgálataik arányában. (KEK 2411). Az elkövetett igazságtalanság jóvátétele a kölcsönös igazságosság alapján megköveteli a tulajdonostól ellopott javak visszaszolgáltatását: Jézus megdicséri Zakeust "ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette" (Lk 19,8) ígéretéért. Akik közvetlen vagy közvetett módon mások javát eltulajdonították, kötelesek azt visszaszolgáltatni, vagy ha a dolog már nem létezik, ellenértékét természetben vagy pénzben visszaadni mindazokkal a gyümölcsökkel és haszonnal együtt, amelyeket tulajdonosa törvényesen megszerzett volna. Ugyancsak kártérítésre kötelezettek felelősségük vagy részesedésük arányában mindazok, akik bármely módon részesei voltak egy lopásnak vagy abból tudatosan hasznot húztak; például, akik azt megparancsolták, segítették vagy orgazdák lettek. (KEK 2412). A szerencsejátékok (kártyajátékok, stb.) vagy a fogadások önmagukban nem ellentétesek az igazságossággal. Erkölcsileg akkor válnak elfogadhatatlanná, amikor megfosztják a személyt mindattól, ami a saját vagy mások szükségleteiről való gondoskodáshoz szükséges. A játékszenvedély azzal a kockázattal jár, hogy súlyos rabsággá válik. Hamisan fogadni vagy a játékban csalni súlyos bűn, hacsak nem olyan kicsi az okozott kár, hogy a vesztes részéről ésszerűen nem tekinthető jelentősnek. (KEK 2413). A hetedik parancsolat tiltja az olyan cselekedeteket vagy kezdeményezéseket, amelyekkel bármilyen önző vagy ideológiai, kereskedelmi vagy totalitárius meggondolásból más embereket rabszolgaságba süllyesztenek, megfosztanak személyi méltóságuktól, áruként adják, veszik vagy cserélik őket. Személyeket erőszakkal használati értékké vagy nyereség forrásává alázni bűn méltóságuk és alapvető jogaik ellen. Szent Pál azt kérte a gazdag kereszténytől, hogy keresztény rabszolgáját többé ne úgy kezelje, "mint rabszolgát, hanem (...) mint szeretett testvért (...) az Úrban" (Filem 16). (KEK 2414). A hetedik parancsolat megköveteli a teremtés épségének tiszteletben tartását. Az állatok, csakúgy mint a növények és az élettelen tárgyak, természetüknél fogva a múlt, a jelen és az eljövendő emberiség közös javára rendeltettek (Vö. Ter 1,28--31.). A világ ásványi, növényi és állati erőforrásainak használata nem választható el az erkölcsi követelmények tiszteletben tartásától. Az uralom, amelyet a Teremtő az embernek az élettelen dolgok és más élőlények fölött adott, nem abszolút; mértéke a felebarát életének minőségével való törődés, beleértve a következő nemzedékeket is; megköveteli a teremtés épségének vallásos tiszteletben tartását (Vö. II. János Pál pápa: CA 37--38.). (KEK 2415). Az állatok Isten teremtményei, gondviselő gondoskodásával veszi körül őket (Vö. Mt 6,26.). Már puszta létükkel is áldják és dicsőítik Őt (Vö. Dán 3,79--81.). Az embereknek is jóakarattal kell közeledniük hozzájuk. Emlékezzünk csak, milyen gyengédséggel bántak az állatokkal a szentek, így Assisi Szent Ferenc vagy Néri Szent Fülöp. (KEK 2416). Isten annak a gondjára bízta az állatokat, akit saját képére teremtett (Vö. Ter 2,19--20; 9,1--4.). Törvényes tehát az állatok táplálkozásra és ruházat készítésére való fölhasználása. Megszelídíthetők, hogy segítsék az embert munkájában és szórakozásában is. Az állatokon végzett orvosi és tudományos kísérletek erkölcsileg elfogadhatók, ha értelmes keretek között maradnak és hozzájárulnak emberi életek gyógyításához vagy megmentéséhez. (KEK 2417). Ellenkezik az emberi méltósággal az állatok haszontalan kínzása és válogatás nélküli irtása. Ugyanígy méltatlan az emberhez, ha olyan összegeket fordít rájuk, amelyekkel elsősorban az emberek nyomorát kellene enyhíteni. Szabad az állatokat szeretni; de nem kellene csak személyeket megillető szeretettel feléjük fordulni. (KEK 2418).

Feladat a mai napra:  Hogyan tudom ma kifejezni az emberek iránti tiszteletemet? Megpróbálom megadni mindenkinek azt, ami kijár neki.