Mt 6,24-34 (Az Egyház szociális tanítása)
Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az
egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig
megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is. Azt mondom ezért
nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem
testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a
ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek
- mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja
meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt
miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem
fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt
dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot,
amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor
benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne
kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei
Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten
országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne
aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának
elég a maga baja.
"A krisztusi kinyilatkoztatás
(...) elvezet minket a társadalmi élet törvényeinek mélyebb megértésére."
(II. Vat. Zsinat: GS 23.) Az Egyház az evangéliumból megkapja az ember
igazságára vonatkozó teljes kinyilatkoztatást. Amikor az evangélium hirdetésére szóló küldetését
teljesíti, Krisztus nevében tanúsítja az embernek tulajdon méltóságát és
meghívását a személyek közösségébe; az isteni bölcsesség szerint tanítja neki
az igazságosság és a béke követelményeit. (KEK 2419). Az Egyház akkor mond
erkölcsi ítéletet gazdasági és társadalmi kérdésekről, "amikor azt az
emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége megkívánja" (Vö. II.
Vat.Zsinat: GS 76.). Az erkölcsiség rendjében a politikai hatalom küldetésétől
eltérő küldetéssel cselekszik: az Egyház azért foglalkozik a közjó evilági
összetevőivel, mert a legfőbb Jóra, végső célunkra vannak rendelve. Arra
törekszik, hogy segítse helyes magatartások kialakulását a földi javak
kezelésében és a társadalmi--gazdasági kapcsolatokban. (KEK 2420). Az Egyház
szociális tanítása a 19. században fejlődött ki, amikor az evangélium
találkozott a modern ipari társadalommal, a fogyasztási javak termelésére
létrehozott új struktúráival, új társadalom-, állam- és hatalom-fogalmával, új
munka- és tulajdonformáival. A gazdasági és szociális kérdésben kifejtett
egyházi tanítás tanúsítja az Egyház tanításának maradandó értékét és mindig élő
és tevékeny hagyományának igazi értelmét (Vö. II. János Pál pápa: CA 3.). (KEK
2421). Az Egyház szociális tanítása az Egyház tanításának egészén belül olyan
önálló rész, mely annak megfelelően alakul, ahogyan az Egyház a Jézus
Krisztustól kapott teljes kinyilatkoztatás fényében, a Szentlélek segítségével
értelmezi a történelem eseményeit (Vö. II. János Pál pápa: SR 1, 41.). E
tanítás annál elfogadhatóbbá válik a jóakaratú emberek számára, minél mélyebben
áthatja a hívők viselkedését. (KEK 2422). Az Egyház szociális tanítása
alapelveket javasol a reflektáláshoz; kidolgozza az ítéletalkotás kritériumait,
és útmutatásokat ajánl a cselekvéshez: Minden olyan rendszer, amely szerint a
társadalmi kapcsolatokat teljes mértékben a gazdasági tényezők határozzák meg,
ellentétes az emberi személy és cselekedetének természetével (Vö. II. János Pál
pápa: CA 24.). (KEK 2423). Erkölcsileg elfogadhatatlan az az elmélet, amely a
nyereséget teszi a gazdasági tevékenység kizárólagos szabályává és végső
céljává. A pénz rendetlen vágya szüntelenül megtermi káros gyümölcseit. Ez a
társadalmat fölforgató számos konfliktus egyik oka (Vö. II. Vat. Zsinat: GS,
63; II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 7; uő: Centesimus annus
enciklika, 35.). Egy olyan rendszer, "mely egyes személyek és csoportok
alapvető jogait föláldozza a termelés kollektív szervezetéért" (II. Vat.
Zsinat: GS 65.), ellentétes az ember méltóságával. Minden olyan gyakorlat, mely
a személyt puszta haszonszerző eszközzé teszi, szolgává aljasítja az embert, a
pénz bálványozásához vezet és hozzájárul az ateizmus terjedéséhez. "Nem
szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak" (Mt 6,24; Lk 16,13). (KEK 2424).
Az Egyház elutasította a modern időkben a "kommunizmushoz" vagy
"szocializmushoz" társult totalitárius és ateista ideológiákat.
Másfelől viszont elutasította a "kapitalizmus" gyakorlatában az
individualizmust és a piac törvényének abszolút elsődlegességét az emberi
munkával szemben (Vö. II. János Pál pápa: CA 10, 13, 44.). A gazdaság
kizárólagosan központi tervezéssel történő szabályozása fölforgatja az alapvető
társadalmi kapcsolatokat; a kizárólagosan piaci törvényekkel történő
szabályozás sérti a társadalmi igazságosságot, mert "számtalan olyan
emberi szükséglet van, melyek a piacról nem kielégíthetők" (Vö. II. János
Pál pápa: CA 34.). Az értékek igaz hierarchiáját és a közjót tekintetbe véve
harcolni kell a piac értelmes irányításáért és a gazdasági kezdeményezésekért. (KEK
2425).
Feladat a mai napra: Mit jelent számomra az isteni
gondviselésben bízni? Milyen gesztussal fejezhetem ki a mai napon Isten iránt,
hogy az Ő gondviselésére bízom magam?