XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. február 12., szerda

Február 12.



Mt 6,24-34                            (Az Egyház szociális tanítása)


Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is. Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.



"A krisztusi kinyilatkoztatás (...) elvezet minket a társadalmi élet törvényeinek mélyebb megértésére." (II. Vat. Zsinat: GS 23.) Az Egyház az evangéliumból megkapja az ember igazságára vonatkozó teljes kinyilatkoztatást. Amikor az evangélium hirdetésére szóló küldetését teljesíti, Krisztus nevében tanúsítja az embernek tulajdon méltóságát és meghívását a személyek közösségébe; az isteni bölcsesség szerint tanítja neki az igazságosság és a béke követelményeit. (KEK 2419). Az Egyház akkor mond erkölcsi ítéletet gazdasági és társadalmi kérdésekről, "amikor azt az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége megkívánja" (Vö. II. Vat.Zsinat: GS 76.). Az erkölcsiség rendjében a politikai hatalom küldetésétől eltérő küldetéssel cselekszik: az Egyház azért foglalkozik a közjó evilági összetevőivel, mert a legfőbb Jóra, végső célunkra vannak rendelve. Arra törekszik, hogy segítse helyes magatartások kialakulását a földi javak kezelésében és a társadalmi--gazdasági kapcsolatokban. (KEK 2420). Az Egyház szociális tanítása a 19. században fejlődött ki, amikor az evangélium találkozott a modern ipari társadalommal, a fogyasztási javak termelésére létrehozott új struktúráival, új társadalom-, állam- és hatalom-fogalmával, új munka- és tulajdonformáival. A gazdasági és szociális kérdésben kifejtett egyházi tanítás tanúsítja az Egyház tanításának maradandó értékét és mindig élő és tevékeny hagyományának igazi értelmét (Vö. II. János Pál pápa: CA 3.). (KEK 2421). Az Egyház szociális tanítása az Egyház tanításának egészén belül olyan önálló rész, mely annak megfelelően alakul, ahogyan az Egyház a Jézus Krisztustól kapott teljes kinyilatkoztatás fényében, a Szentlélek segítségével értelmezi a történelem eseményeit (Vö. II. János Pál pápa: SR 1, 41.). E tanítás annál elfogadhatóbbá válik a jóakaratú emberek számára, minél mélyebben áthatja a hívők viselkedését. (KEK 2422). Az Egyház szociális tanítása alapelveket javasol a reflektáláshoz; kidolgozza az ítéletalkotás kritériumait, és útmutatásokat ajánl a cselekvéshez: Minden olyan rendszer, amely szerint a társadalmi kapcsolatokat teljes mértékben a gazdasági tényezők határozzák meg, ellentétes az emberi személy és cselekedetének természetével (Vö. II. János Pál pápa: CA 24.). (KEK 2423). Erkölcsileg elfogadhatatlan az az elmélet, amely a nyereséget teszi a gazdasági tevékenység kizárólagos szabályává és végső céljává. A pénz rendetlen vágya szüntelenül megtermi káros gyümölcseit. Ez a társadalmat fölforgató számos konfliktus egyik oka (Vö. II. Vat. Zsinat: GS, 63; II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 7; uő: Centesimus annus enciklika, 35.). Egy olyan rendszer, "mely egyes személyek és csoportok alapvető jogait föláldozza a termelés kollektív szervezetéért" (II. Vat. Zsinat: GS 65.), ellentétes az ember méltóságával. Minden olyan gyakorlat, mely a személyt puszta haszonszerző eszközzé teszi, szolgává aljasítja az embert, a pénz bálványozásához vezet és hozzájárul az ateizmus terjedéséhez. "Nem szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak" (Mt 6,24; Lk 16,13). (KEK 2424). Az Egyház elutasította a modern időkben a "kommunizmushoz" vagy "szocializmushoz" társult totalitárius és ateista ideológiákat. Másfelől viszont elutasította a "kapitalizmus" gyakorlatában az individualizmust és a piac törvényének abszolút elsődlegességét az emberi munkával szemben (Vö. II. János Pál pápa: CA 10, 13, 44.). A gazdaság kizárólagosan központi tervezéssel történő szabályozása fölforgatja az alapvető társadalmi kapcsolatokat; a kizárólagosan piaci törvényekkel történő szabályozás sérti a társadalmi igazságosságot, mert "számtalan olyan emberi szükséglet van, melyek a piacról nem kielégíthetők" (Vö. II. János Pál pápa: CA 34.). Az értékek igaz hierarchiáját és a közjót tekintetbe véve harcolni kell a piac értelmes irányításáért és a gazdasági kezdeményezésekért. (KEK 2425).

Feladat a mai napra: Mit jelent számomra az isteni gondviselésben bízni? Milyen gesztussal fejezhetem ki a mai napon Isten iránt, hogy az Ő gondviselésére bízom magam?

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma