XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. március 25., kedd

Március 25.



3. nap_______
Napi elmélkedéshez:  Jn 12,23-28
Jézus ezt válaszolta: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”

Ma is kövessük imádságunkban az első héten elhangzott utasításokat. Újra alkossuk meg szemlélődésünk színterét, és helyezzük el magunkat a tanítványok körében Jézus körül.
Miután Jézus megmosta a tanítványai lábát azt kérdezte tőlük: „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Jézus nagyon vágyik arra, hogy hasonlóvá váljunk hozzá, hogy úgy tudjuk szeretni az embereket, ahogyan ő szeret minket. Jézus ma feltesz nekünk egy fontos kérdést: akarsz-e követni engem?
Ne válaszoljunk elhamarkodottan e kérdésre. Jézus semmit nem akar ránk erőltetni. Arra hív, hogy szabad szívvel fontoljuk meg mit jelent ez, mire is hív?
Szánjunk időt arra, hogy elmélkedésünkben reflektáljunk erre a kérdésre. De hogyan? Fontos, hogy ne csak azt ízlelgessük, hogy igen vagy nem, hanem annak fényében ízlelgessük, hogy miért is élek. Loyolai Szent Ignác a lelkigyakorlat elején azt javasolja, hogy gondoljuk át életünk vezérelvét és alapigazságát. A vezérelv, alapigazság, amit megfogalmaz, minden emberre érvényes. (Ezt a következő oldalon megtalálhatjuk). Olvassuk el, majd reflektáljunk ezekre a kérdésekre:

Miért is élek, mit akarok elérni életemben? Isten mire hív engem, mi az én személyes utam, mely e cél felé vezet? Mi segít nekem célom elérésében? Milyen eszközök állnak rendelkezésemre, milyeneket szoktam használni? Milyen eszközök vezetnek Krisztushoz engem, melyek távolítanak el tőle?

Jézus is a mai idézetben belevon minket gondolkodásába, életének vezérelvébe és alapigazságába, s ugyanerre a kérdésre reflektál, amikor azt mondja: Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet! Ki vagyok? Miért is jöttem? Hát nem azért, hogy az Isten akaratát tegyem? Hiszen pont ezért az óráért jöttem! Jézus azt látja, hogy búzamagnak kell lennie, ez a hivatása, hogy a földbe hulljon, elhaljon, hogy életet adjon, és sok termést hozzon. Megrendült lélekkel mondta ezt, hiszen jól tudta, hogy mit jelent majd neki búzamagként meghalni, és borzadt a háta a rá váró szenvedéstől. De ő is átgondolta újra: miért is jöttem? És megerősödik annak tudatosításában: De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet! Elfogadta az erőszakos kivégzést a kereszten, hogy Isten az ember bűnére és gonoszságára tudja kimondani az utolsó szót: Ember szeretlek! Szeretetem erősebb a lázadozásodnál, gonoszságodnál, erősebb a halálnál. Bízd rá magad a szeretetemre! Téged is hordoz!
Jézus e cél elérésének érdekében minden eszközt megragadott, és egyértelműen elutasított mindent, ami ennek útjában állt. Tudta mit akar, és ez a belső tudat, Istentől kapott öntudat vezette őt egészen a halálig. Benne teljesedett ki az élete. És példaként előttünk áll.
Amikor azt kérdezi tőlünk: akarsz-e követni engem?, akkor azt kérdezi: akarsz-e búzamaglétemben követni engem?
Kérjük ma a Szentlélektől azt a kegyelmet, hogy tisztán láthassuk életünk célját és értelmét, és belső szabadsággal választhassuk Isten útját.
Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok. 23. Pont.
VEZÉRELV ÉS ALAPIGAZSÁG
Az ember arra van teremtve, hogy
Istent, a mi Urunkat
dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki,
és ezáltal lelkét üdvözítse.
Minden egyéb a föld színén
az emberért van teremtve,
és azért, hogy segítse őt a cél elérésében,
amire teremtve van.
Ebből következik, hogy
az embernek ezeket
annyira kell felhasználnia,
amennyire célja elérésében segítik,
és annyira kell megválnia tőlük,
amennyire akadályozzák abban.
Szükséges ezért,
hogy közömbösekké tegyük magunkat
minden teremtménnyel szemben,
ami szabad akaratunk döntésére van bízva
és nincs neki megtiltva.
Ugyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk
inkább az egészséget, mint a betegséget,
a gazdagságot, mint a szegénységet,
a tiszteletet, mint a gyalázatot,
a hosszú életet, mint a rövidet,
és következetesen így minden másban;
egyedül
azt kívánva és választva,
ami jobban elvezet bennünket a célba,
amire teremtve vagyunk.

Feladat a mai napra: Kiírok magamnak egy mondatot a vezérelv és alapigazságból, amely a legjobban megszólít engem, és napközben többször átgondolom, hogyan igazíthatom ehhez az életemet. Megfigyelem, mit tapasztalok, amikor sikerül megvalósítani.


Este: Visszatekintés a napra: Újra elolvasom a mai idézetet, valamint az vezérelvet és alapigazságot. Kérem a Szentlélek segítségét, hogy Isten szemével láthassam mai napomat. Melyik mondat lett fontos számomra? Hogyan kísérte a napomat? Mit tapasztaltam, amikor aszerint éltem, ill. amikor nem aszerint életem? Hogyan válaszolnék most Jézus kérdésére? Hálát adok a kapott kegyelmekért, és kérem a Szentlélek segítségét, hogy egyre szabadabbá tudjak válni Krisztus követésére.