4. Napi elmélkedéshez: Cirenei
Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni
Mk 15,20-22: Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék. Az egyik
arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a
mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Így vezették ki egy
Golgota nevű helyre, ami a Koponya hegyet jelenti.
Ma is követem imádságomban az első héten elhangzott
utasításokat. Képzeljem el összes érzékszerveimmel a fönti jelenetet. Hol
helyezkedem el, miként vagyok jelen e történésben? Szemlélem Jézust, figyelmem
irányuljon rá. Fogalmazzam meg, milyen kegyelmet kérek a Szentlélektől a mai
imádságban.
A mai idézetet mind a két főszereplő személyén
keresztül szemlélhetjük: Jézus szempontjából és Simon szempontjából. Mit
jelentett Jézus számára, hogy valamit segített neki a kereszthordozásban?
Milyen módon fogadta el Jézus e segítséget? Nagymama mindig mondta, hogy én nem
akarok teher lenni a számotokra. Igen, sokszor szeretnénk mindent önállóan
csinálni. Nehezünkre esik elfogadni más emberek segítségét. Sokszor
megaláztatásként éljük meg, ha rászorulunk a segítségre. Kérdezzük meg
Jézustól, miért ilyen módon alázta meg magát, hogy ő, mint az addig sokak által
látogatott segítő, most maga igényel segítséget? Miért nem utasította azt
vissza? Talán nekünk még ebben az erőtlen helyzetében is akar és tud segíteni,
mégpedig abban, hogy tőle tanuljuk engedni és elfogadni embertársainktól a
segítséget. Akkor is, amikor nem mi határozzuk meg azt, hogy ki és hogyan fog
segíteni nekünk. Milyen hála és szeretet lehetett Jézus szívében Simon iránt,
aki helyette hordozta nehéz keresztjét!
Most pedig cirenei Simon szempontjából szemléljük
az eseményeket. Hogyan élte meg ezeket, amelyekbe váratlanul vonták be őt?
Halljuk, hogy éppen a mezőről jött, talán az egész napos kemény munka után most
fáradt volt. Csak haza akart érkezni. Azonban beleütközött a tömegbe, és
rákényszerítették arra, hogy vigye Jézus keresztjét. Mi mehetett végbe
Simonban? Talán haragudott magára, hogy pont neki kellett ebbe belecsöppennie.
Nem lett volna neki elég baja? Még ennek a gonosztevőnek is vinnie kell a
keresztjét? De persze a rómaiak ellen nem érdemes fellázadni, mert akkor még
rajta csattan az ostor... . A passió című film így ábrázolja ezt a jelenetet:
Simon először még haragosan veszi át Jézus keresztjét, miközben azonban viszi,
egyre inkább átkarolja a Mestert is. Simon arca kisimul, ráérez arra, hogy itt
valami nagyon más dologban van része. A rákényszerített segítség szeretetből
vállalt segítséggé válik. Ezért nem szalad el, hanem végig járja Jézussal az
utat. Talán Simon a végén még többet kívánt volna segíteni Jézusnak, pl
megszabadítani őt a kínoktól. Nem tudta, de mégis ezt a segítséget nyújtotta:
segített Jézusnak a kereszthordozásban. Ott volt Jézus mellett, és jelenlétével
erőt adott neki.
Gondoljuk át, mikor találkozhatunk hasonló
szituációval, akár saját családunkban, gyerekeink, szüleink, rokonaink
szenvedésében, vagy amikor hirtelen más ember keresztjét kényszerítik ránk.
Jézus a másikban meghív minket arra, hogy osztozzunk a kereszthordozásban. Ne
nehezítsük egymás keresztjét azáltal, hogy elutasítjuk azt, hanem segítsünk
azzal, hogy elfogadjuk, és magunkévá tesszük. Egymást hordozhatjuk a szeretet
gesztusaiban, az egymás meghallgatásában, az egymásért való imádságban.
Feladat a mai napra: Hagyom, hogy mások segítsenek nekem valamiben,
próbálom engedni, hogy ez olyan területet érintsen, ahol nem szívesen fogadom
el a segítséget.
Este:Visszatekintés a napra: Szeretetteljesen visszatekintek a napomra. Kivel találkoztam? Volt, aki
nekem segített? Volt, akinek én nyújtottam segítséget? Milyen módon tudtam segíteni?
Kérem a Szentlélek megvilágosítását, hogy felfedezzem Jézus jelenlétét azokban
a személyekben, akikkel ma találkoztam. Hálát adok minden találkozásért.