XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. május 3., szombat

Május 3.



Jn 14,6-14                    (Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz, Fülöp?)

„Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.” Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” „Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.
Aki engem látott, az Atyát is látta. Az igazi látás az, amikor felismerjük Jézus arcát, és Jézusban Isten valóságát. Ma elgondolkozhatunk azon, hogy kicsoda Jézus? Ki számomra Jézus? Jézus személye az egyháztörténelemben sok vitát indított el, különösképpen az ősegyházban. Sok zsinat foglalkozott ezzel a kérdéssel, és végül a „Kalkedóni Zsinat (451) kidolgozta a klasszikus formulát, ami szerint: Jézus „egy személy két természetben”. A személy az örök Igének, az Atya Fiának a személye, és kizárólag ő. A két természet összekeveredés nélkül, de ugyanakkor szétválaszthatatlanul az isteni és az emberi személy.”[1] „Kétségtelen, hogy Jézus már emberi életében tudatában volt annak, hogy ő Isten Fia.”[2] Ezt láthatjuk a mai idézetben, amikor Fülöp kéri Jézustól „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk” Jézus kicsit felháborodva válaszolt neki: „Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Egy másik helyen pedig azt mondja: Én és az Atya egy vagyunk (Jn 10,30). Amikor Jézus személyére tekintünk, magát az Istent láthatjuk, a teremtő Igét (Ter 1,3), aki által minden lett (vö. Jn 1,3), aki az Alfa és Omega, a kezdet és a vég (Jel 21,6), aki van, aki volt, és aki eljő (Jel 1,4). Ő az út, az igazság és az élet. Az élet Ura, akitől minden származik, az örök szeretet, akinek van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (Lk 5,24)... Fontolgassuk ma szívünkben Jézus istenségét. Nagy misztérium ez és vigasztaló lehet számunkra Fülöp kérése, hiszen rámutat arra, hogy a tanítványok sem értették meg ezt a mély misztériumot, csak a feltámadás után, a Szentlélek segítségével. Ha esetleg úgy érzem, hogy nem értem, én is kérhetem a Szentlélek segítségét, hogy tanítson minket és vezessen el Jézus misztériumának mélyebb megismerésére.
Feladat a mai napra: Kiírom magamnak egy cédulára Jézusnak azt az isteni attribútumát, amelyet még nem nagyon értek és napközben többször elolvasva engedem, hogy a Szentlélek rámutasson nekem mélyebb valóságára.


[1] II. János Pál. Novo Millenio Ineunte, az új évezred kezdetén c. enciklikájából, 21.
[2]. Ugyanott, 24.