Jn 14,6-14 (Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz, Fülöp?)
„Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet -
válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem
ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.” Erre
Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” „Már
oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem
látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem
hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket
hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki
bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha
másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. Bizony, bizony, mondom nektek:
Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem,
sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben
kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit
kértek a nevemben, megteszem nektek.
Aki engem látott, az Atyát is látta. Az
igazi látás az, amikor felismerjük Jézus arcát, és Jézusban Isten valóságát. Ma
elgondolkozhatunk azon, hogy kicsoda Jézus? Ki számomra Jézus? Jézus személye
az egyháztörténelemben sok vitát indított el, különösképpen az ősegyházban. Sok
zsinat foglalkozott ezzel a kérdéssel, és végül a „Kalkedóni Zsinat (451)
kidolgozta a klasszikus formulát, ami szerint: Jézus „egy személy két
természetben”. A személy az örök Igének, az Atya Fiának a személye, és
kizárólag ő. A két természet összekeveredés nélkül, de ugyanakkor
szétválaszthatatlanul az isteni és az emberi személy.”[1]
„Kétségtelen, hogy Jézus már emberi életében tudatában volt annak, hogy ő Isten
Fia.”[2]
Ezt láthatjuk a mai idézetben, amikor Fülöp kéri Jézustól „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz
nekünk” Jézus kicsit felháborodva
válaszolt neki: „Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz, Fülöp? Aki
engem látott, az Atyát is látta. A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem
magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Egy
másik helyen pedig azt mondja: Én és az Atya egy vagyunk (Jn 10,30). Amikor
Jézus személyére tekintünk, magát az Istent láthatjuk, a teremtő Igét (Ter
1,3), aki által minden lett (vö. Jn 1,3), aki az Alfa és Omega, a
kezdet és a vég (Jel 21,6), aki van, aki volt, és aki eljő (Jel
1,4). Ő az út, az igazság és az élet. Az élet Ura, akitől minden
származik, az örök szeretet, akinek van hatalma a földön a bűnöket
megbocsátani (Lk 5,24)... Fontolgassuk ma szívünkben Jézus istenségét. Nagy
misztérium ez és vigasztaló lehet számunkra Fülöp kérése, hiszen rámutat arra,
hogy a tanítványok sem értették meg ezt a mély misztériumot, csak a feltámadás
után, a Szentlélek segítségével. Ha esetleg úgy érzem, hogy nem értem, én is
kérhetem a Szentlélek segítségét, hogy tanítson minket és vezessen el Jézus
misztériumának mélyebb megismerésére.
Feladat a mai napra: Kiírom
magamnak egy cédulára Jézusnak azt az isteni attribútumát, amelyet még nem
nagyon értek és napközben többször elolvasva engedem, hogy a Szentlélek
rámutasson nekem mélyebb valóságára.