XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. május 4., vasárnap

Május 4.



ApCsel 2, 14. 22-28; 1 Pét 1, 17-21; Lk 24, 13-35


„Hát nem ezeket kellett a Messiásnak elszenvednie, hogy bemehessen dicsőségébe?”

A húsvéti idő harmadik vasárnapján az emmauszi tanítványokat kísérhetjük útjukon. A mai evangélium beszámol arról a két tanítványról, akik csalódottan elhagyták a közösséget, és hazaindultak, mert maguk mögött akarták hagyni a fájdalmas múltat. Jézus meghalt és vele együtt minden reményük szertefoszlott egy más, egy új, egy szebb életről. Olyan szituációról van itt szó, amellyel - úgy gondolom -, mindannyian azonosulni tudunk. Hiszen van-e olyan család, ahol nem fordul elő egy-egy családi konfliktus, nagyobb krízis, munkahely elvesztése, csalódás, betegség, vagy haláleset – nagy űrt hagyva a családtagokban. Újból és újból átélünk hasonló helyzeteket, mint az emmauszi tanítványok. Ilyenkor mi is leverten, csalódottan, tanácstalanul, szomorúan járkálunk a világban. Töprengünk: mi értelme volt annak, ami történt? Hogyan tovább? Ki tud nekünk erre választ adni?
Milyen gyönyörű pillanat, amikor ilyen lelkiállapotban a feltámadt Jézus csatlakozik a tanítványokhoz. Megkérdezi tőlük: Milyen dologról beszélgettetek útközben? Érdekli Őt, ami a szívükben van, és hagyja, hogy elbeszéljék neki a fájdalmukat. Ezután pedig megnyitja szemüket az események mélyebb értelmére: Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe? Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az Írásokban őróla szól. A tanítványoktól később megtudjuk, hogy amikor Jézus magyarázta nekik az Írást, szívük lángolt az örömtől. Majd felismerték Őt a kenyértörésben.
Nemde nekünk is leginkább ilyen találkozásokra van szükségünk a feltámadt Jézussal, ahol elmondhatjuk Neki, amit átéltünk, ami mozgat, bánt minket, és ahol Jézus kinyithatja szemünket az események mélyebb értelmére? Magunktól sokszor nem jövünk rá, mi volt mindannak az értelme, amit el kellett szenvednünk. Jézus azonban felkínálja nekünk, hogy elkísér minket, hogy mélyebb megértést és perspektívát nyerjünk életünkre. Néha azt gondoljuk: minek mondjam el Jézusnak, mi történt, ha úgyis tudja? Igen, tudja, de azt is tudja, hogy nekünk van szükségünk arra, hogy elmondhassuk Neki. Az igazi megkönnyebbülés és fordulópont a családban akkor történik, amikor Jézus lesz a lelki orvosunk és tanácsadónk.

Feladat a hétre: Keressük az imádság lehetőségét, akár családban, akár egyénileg, és osszuk meg Jézussal gondjainkat, hogy szerető jelenlétével, Igéjével orvosolhassa azokat.