ApCsel 2, 14. 22-28; 1 Pét 1, 17-21; Lk 24, 13-35
„Hát nem ezeket
kellett a Messiásnak elszenvednie, hogy bemehessen dicsőségébe?”
A húsvéti idő harmadik vasárnapján az emmauszi tanítványokat kísérhetjük
útjukon. A mai evangélium beszámol arról a két tanítványról, akik csalódottan
elhagyták a közösséget, és hazaindultak, mert maguk mögött akarták hagyni a
fájdalmas múltat. Jézus meghalt és vele együtt minden reményük szertefoszlott
egy más, egy új, egy szebb életről. Olyan szituációról van itt szó, amellyel -
úgy gondolom -, mindannyian azonosulni tudunk. Hiszen van-e olyan család, ahol nem fordul elő egy-egy családi konfliktus, nagyobb
krízis, munkahely elvesztése, csalódás, betegség, vagy haláleset – nagy űrt
hagyva a családtagokban. Újból és újból átélünk hasonló helyzeteket, mint az
emmauszi tanítványok. Ilyenkor mi is leverten, csalódottan, tanácstalanul,
szomorúan járkálunk a világban. Töprengünk: mi értelme volt annak, ami történt?
Hogyan tovább? Ki tud nekünk erre választ adni?
Milyen gyönyörű pillanat, amikor ilyen
lelkiállapotban a feltámadt Jézus csatlakozik a tanítványokhoz. Megkérdezi
tőlük: Milyen dologról beszélgettetek útközben? Érdekli Őt, ami a
szívükben van, és hagyja, hogy elbeszéljék neki a fájdalmukat. Ezután pedig
megnyitja szemüket az események mélyebb értelmére: Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe? Aztán Mózesen kezdve
valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az Írásokban őróla szól. A
tanítványoktól később megtudjuk, hogy amikor Jézus magyarázta nekik az Írást,
szívük lángolt az örömtől. Majd felismerték Őt a kenyértörésben.
Nemde nekünk is leginkább ilyen találkozásokra van
szükségünk a feltámadt Jézussal, ahol elmondhatjuk Neki, amit átéltünk, ami
mozgat, bánt minket, és ahol Jézus kinyithatja szemünket az események mélyebb
értelmére? Magunktól sokszor nem jövünk rá, mi volt mindannak az értelme, amit
el kellett szenvednünk. Jézus azonban felkínálja nekünk, hogy elkísér minket,
hogy mélyebb megértést és perspektívát nyerjünk életünkre. Néha azt gondoljuk:
minek mondjam el Jézusnak, mi történt, ha úgyis tudja? Igen, tudja, de azt is
tudja, hogy nekünk van szükségünk arra, hogy elmondhassuk Neki. Az igazi
megkönnyebbülés és fordulópont a családban akkor történik, amikor Jézus lesz a
lelki orvosunk és tanácsadónk.
Feladat a hétre: Keressük az imádság
lehetőségét, akár családban, akár egyénileg, és osszuk meg Jézussal
gondjainkat, hogy szerető jelenlétével, Igéjével orvosolhassa azokat.