Iz 56,1.6-7; Róm 11,13-15.29-32; Mt 15,21-28
Abban az időben: Jézus
továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra
lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: ,,Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia!
A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!'' Ő azonban szóra sem méltatta.
Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: ,,Küldd el őt, ne kiáltozzon
utánunk!'' Jézus kijelentette: ,,Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett
juhaihoz szól.'' Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: ,,Uram,
segíts rajtam!'' Ő így válaszolt: ,,Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és
odadobni a kutyáknak!'' Mire az asszony: ,,Igen, Uram, de a kutyák is esznek
abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!'' Erre Jézus így szólt
hozzá: ,,Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!'' És a lánya
meggyógyult még abban az órában.
Az évközi 20. vasárnap
igerészei a kitartó imádságról szólnak és rámutatnak arra, hogy nemcsak Isten
választott népe jogosult az üdvösségre, hanem minden ember, aki keresi az
Istent. Az evangéliumban Jézus egy kánaáni asszonnyal találkozik, aki hangosan
kérte: „Könyörülj rajtam, Uram,
Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek.” De Jézus először szóra sem
méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz
kiabál utánunk.” S mintha megtenné, amit a
tanítványok kértek, azt mondta: „Küldetésem csak
Izrael házának elveszett juhaihoz szól.”
Az asszony azonban nem hagyta lerázni magát. Odajött,
és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” Jézus még mindig visszautasította őt: „Nem
helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” Az asszony
ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely
lekerül uruk asztaláról.” Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen
hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya. Vajon
miért olyan kemény Jézus ezzel az asszonnyal? Elsősorban azért, mert küldetése
csak Izrael népéhez szólt. Először őket kell visszavezetnie az Atyához. De
Jézus próbára teszi az asszony hitét. Tényleg komolyan gondolja-e? S amikor úgy
bizonyult, hogy nagy az ő hite és állhatatossága, megadja neki, amit kér. És
megvalósul, amit Izajás jövendölt: „Az idegenek fiait meg, akik az Úrhoz
csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék a nevét és a szolgái legyenek,
aki megtartja közülük a szombatot s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és
ragaszkodik szövetségemhez, azt mind elvezetem szent hegyemre, és örömmel
töltöm el őket házamban, az imádság helyén. Elfogadom égő- és véres
áldozataikat oltáromon, mert házam minden nép számára az imádság háza lesz.”
Sokat tanulhatunk ettől
az asszonytól. Vajon milyen gyorsan hagyjuk magunkat „lerázni”? Néha
megtörténhet saját imaéletünkben, hogy Isten először nem válaszol, vagy nem
kapjuk meg azt, amit kérünk. Néha bennünket is próbára tesz, vajon tényleg
komoly és állhatatos-e a hitünk? Az asszony, amikor odalépett Jézushoz és
leborult a lábához megmutatta, hogy számára Jézus az Úr. És mi, kinek tartjuk
az Istent? A szolgánknak, akinek teljesítenie kell minden kérésünket – és
lehetőleg azonnal? Vagy az Úrnak, aki előtt leborulunk, mert tudjuk kik vagyunk
és ki Ő, és alázattal elfogadjuk akaratát, ugyanakkor pedig bizalommal
folyamodunk hozzá, irgalmába vetett hittel. Isten sosem akar rosszat nekünk.
Kéréseink teljesítésére azonban szüksége van igaz és szilárd hitünkre.
Feladat a hétre: Elgondolkodom, mivel szolgálhatom ezen a héten
különleges módon is családomat, hogy ezáltal életpéldát mutassak nekik.