XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. augusztus 18., hétfő

Augusztus 18.



Zsolt 103,1-2                     (Áldjad, lelkem, az Urat)
(Dávidtól.) Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét!
Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!

A 103 zsoltár első versei talán az egyik ismertebbek és többszörösen megzenésítették. Áldjad, lelkem, az Urat!” Az imádsága elején kétszer is felszólítja Dávid magát arra, hogy áldja az Urat. Ez mutatja, mennyire fontos volt számára, hogy személyesen áldja az Urat. A zsoltárokban gyakran találjuk meg ezt a visszatérő kifejezést és ha valaki kíváncsi lenne és átlapozná a zsoltárokat, több mind negyvenszer megtalálná az igét „áldani” különféle ragozásban: áldalak, áldjátok, áldott, áldjon stb. (nem beleszámolva, hogy sokszor az áldani szó helyett a dicsérni igéjét használják). De tulajdonképpen mit jelent „áldani”? Általánosan olyan nyelvi cselekvésről van szól, amivel másnak kifejeznek bizonyos elismerést. Ebben a kontextusban, az imádságban ez a másik maga az Isten. Az ember Isten iránt fejezi ki az áldását, dicséretét. Isten saját magáért akarja áldani, és egész bensőjével, mindenével, amije van. Ha Istenhez fordulunk, nem szabad visszatartanunk részünkről semmit, hiszen egész szívünket, lényünket kívánja. Kérdezzük meg ma magunkat: Mennyire természetes számunkra, hogy imádságunk elején már áldjuk, dicsérjük az Urat, hogy hálát adunk neki? Vajon nem könnyebben szalad ki a szánkból a panasz, a jajgatás, a káromkodás, mint az áldás? Ha ez szokott inkább megtörténni velünk, talán azért, mert elfelejtettük, mennyi jót tett velünk az Úr. A mai imádságban idézzük emlékezetünkbe minden jót, amit kaptunk, hogy ebből mély áldás, dicséret fakadjon.  
Feladat a mai napra: Napközben többször felszólítom magamat arra, hogy áldjam az Urat, úgy hogy a napom Isten belső dicsőítésévé váljon.