Iz 55,1-3; Róm 8,35.37-39; Mt 14,13-21
Abban
az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba
szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és
a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget
látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint
beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: ,,Sivár ez a
hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba,
hogy élelmet szerezzenek maguknak!'' Jézus azonban ezt mondta nekik: ,,Nem kell
elmenniük, ti adjatok nekik enni!'' Ők ezt felelték: ,,Nincs másunk itt, csak
öt kenyerünk és két halunk.'' Mire ő ezt mondta: ,,Hozzátok ide!'' Miután
megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a
két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket,
és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian
ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal.
Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
Az évközi 18. vasárnap
igerészei teljesen a fönti boldogmondás jegyében állnak: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot,
mert majd eltelnek vele” (Mt 5,6). A görög „dikáioszüne”
annyit jelent mint igazságosság, igazság szolgáltatás, megigazulás. Így azt is
lehet mondani: Boldogok, akik éhezik és
szomjazzák az igazságosságot, az igazság szolgáltatást, és Isten igazságában
való megigazulást, mert majd eltelnek vele.” Isten
milyen módon szolgáltat igazságot az embernek? Izajás próféta könyvében erre
szólít fel minket az Isten: „Ti szomjazók,
jöjjetek a vizekhez mind, és bár nincs pénzetek, siessetek ide! Vegyetek ingyen
gabonát és egyetek, egyetek pénz nélkül bort és tejet. Miért költitek a pénzt
arra, ami nem kenyér, és a keresetet arra, amivel nem laktok jól? Fordítsátok ide fületeket és gyertek ide
hozzám: hallgassatok rám, és élni fog lelketek.” Isten úgy szolgáltat az embernek igazságot, hogy megadja neki mindazt,
amire életében szüksége van. Ezt láthatjuk az evangéliumban is, ahol a nagy
tömeg láttán, Jézusnak „megesett rajtuk
a szíve és meggyógyította betegeiket”. Márk még arról is
beszámol, hogy „sok mindenre kezdte
őket tanítani”, aztán kenyérrel és hallal
táplálta a tömeget. Az igazság szolgáltatásának legalapvetőbb és legigazibb
hozzáállása abban rejlik, hogy Isten „megesett rajtuk a szíve”, mert irgalmas
és könyörületes Isten, és mert az ember nem csak megteremtette és a világba
„dobta”, hogy aztán „küzdjön meg az élettel, ahogyan tud”, hanem megadja neki
mindazt, amire neki szüksége van, ahhoz hogy egy emberhez méltó életet tudjon
folytatni. Az ember pedig pont ebben érzi azt, hogy igazságot szolgáltatnak
neki, amikor megkapja az élethez szükséges körülményeket: nemcsak a kaját, az
anyagi jólétet, a testi-lelki egészséget, hanem a szükséges tanítást,
útmutatást is, mely fölemeli őt, valamint célt és értelmet ad az életének. És
Szent Pál olyan vigasztalóan mondja: „Ki szakíthat el
bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség?
Ruhátlanság, életveszély vagy kard? Mi mindezeken diadalmaskodunk az által, aki
szeret minket”. Hiszen semmi és senki „el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől,
amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van”.
Ez a legcsodálatosabb igazság és igazságosság: Isten igazságosságát soha,
semmilyenfajta életkörülmény közt sem veszíthetjük el! Mit jelenthet mindez
számára? Talál először azt, hogy valóban éhezzük és szomjazzuk Isten igazságát
és az igazság szolgáltatását. És másodszor, hogy mi is egymás számára Isten
igazságosságának közvetítői legyünk. Amint Jézus a tanítványokat befogta arra,
hogy osszák szét az öt kenyeret és a két halat, úgy bennünket is arra hív, hogy
egymásnak közvetítői legyünk Isten irgalmának, igazságosságának, szeretetének.
Feladat a hétre: Ezen a héten Isten igazságosságának közvetítői
igyekszünk lenni egymás számára.