XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. augusztus 4., hétfő

Augusztus 4.



Zsolt 73,1-5               (Irigység fogott el a gonoszakkal szemben)
(Aszaf zsoltára.)
Milyen jó az Isten az igazakhoz, az Úr mindazokhoz, akiknek tiszta a szívük!
Lábam mégis majdnem megtántorodott, lépteim csaknem ingadozók lettek.
Irigység fogott el a gonoszakkal szemben, látva, mily jól megy soruk a bűnösöknek.
Nem gyötri őket a szenvedés, testük egészséges és erővel teli.
A halandók bajából nem éreznek semmit, másoknak kínjait nem ismerik.

A zsoltár egy hitvallással kezdődik. A zsoltár első versében szerzője, Aszaf, fontos vallomást tesz: Isten jó az igazakhoz és a tiszta szívűekhez. Ez lehetne a zsoltárnak a végkövetkeztetése, a konklúzió, amelyre Aszaf belső vívódásában, kérdezősködésében eljutott. A zsoltárban azonban azt is olvashatjuk, mivel küszködött Aszaf és hogyan jutott el erre a meggyőződésre. Először még nem volt ennyire bizonyos Isten jósága felől, sokkal inkább az a kérdés foglalkoztatta nagyon: Vajon tényleg jó az Isten az igazakhoz, nem inkább a bűnösökhöz jó, hiszen nekik látszólag jobban megy soruk? Életét összehasonlította másokkal, főleg azokkal, akik gazdagon éltek, jólétnek örvendtek. Az összehasonlítás révén feltámadt benne az irigység. Aszaf mégis képes bevallani és felismerni belső indulatát, ami majdnem bűnbe vitte: lépteim csaknem ingadozók lettek. Az irigység, mint érzés még nem bűn, csak nagyon figyelnünk kell arra, hova vezet. Mi is össze szoktuk hasonlítani magunkat másokkal Ez egy természetes emberi reakció, mely különféle érzéseket válthat ki. Ezek közül az egyik az irigység. Több mindenért irigykedhetünk a másikra, amelyből néhányat a zsoltáros is megemlít: irigykedhetünk a másikra mindazért, amit birtokol, gazdagságáért, egészségéért, gondtalanságáért, előrehaladásáért. Mai imádságunkban kérdezzük meg magunktól, mi miért szoktunk irigyelni másokat, ill. hogyan viselkedünk, amikor feltámad bennünk az irigység érzése? Mit szoktunk ezzel kezdeni? Az szokták mondani, hogy az irigység, rossz tanácsadó. Nem szabad tehát engednünk, hogy ez az érzés határozza meg tetteinket.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, kire, mire vagyok irigy a mai nap folyamán és miért. Isten elé viszem érzéseimet.