Mk 6,35-44 (a szeretet szaporít)
Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek
és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van. Bocsásd el őket, hogy
elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni.” Ő azonban így
válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk és
vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” Erre megkérdezte:
„Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt,
és két halunk.” Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le
mindenkit a zöld gyepre. Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban.
Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát
adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két
halat is szétosztotta. Mindenki evett és jól is lakott. A maradék kenyérből és
halból tizenkét kosarat szedtek tele. A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.
Ismerünk olyan
szituációkat, amikor érezzük, hogy minden már túl sok nekünk. Csak azt
kívánjuk, hogy mindenki békén hagyjon minket. Szeretetünk korlátaihoz ért el. A
mai idézetben látjuk, hogy a nagy tömeg miatt a tanítványok túlerőltetettnek
érezték magukat. „Bocsásd el őket.”
Azt akarták, hogy az összegyűlt emberek maguktól gondoskodjanak ennivalóról.
Jézus azonban más módon látta a helyzetet, és meglepte tanítványait válaszával:
„Ti adjatok nekik enni!” Mi lehetne a
belső reakciója a tanítványoknak? Az evangélium egyet „hangosított ki” közülük:
„Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz
dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” Amellett lehetne más is, pl:
„Mit hisz? Hogyan képzeli ezt? Ez lehetetlen!” És mi
lehetne a mi reakciónk hasonló helyzetben? Jézus nem kért lehetetlent a
tanítványoktól. Csak azt, hogy adják azt, amijük van, akkor is, amikor
gondolják, hogy ez nem elég, túl kevés. Jézus megtanítja, hogy jobban bízzanak
benne. Nagyobb szeretetre akarja vezetni őket. Ha azt, amijük van, odaadják
Jézusnak, Jézus kezében megszaporodhat. Jézus kezében az Atya által: „Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat,
föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a
tanítványoknak, hogy osszák szét.” Jézus úgy akarta táplálni az embereket,
hogy tanítványait vonja be. Nem egyedül végezte el a csodát. A csodához kellett
az öt kenyér és a két hal. A szeretet másokat is bevon. Tanuljuk ezt ma
Jézustól, és nagy bizalommal adjuk át neki, amink van.
Feladat a mai napra: A mai misén vagy a holnapin a
felajánláskor tudatosan odaadom magamat Istennek a kenyérrel és a borral
együtt, különösen azokra a helyzetekre gondolva, ahol érzem, hogy nem tudok
igazán szeretni.