XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. november 16., vasárnap

November 16.



Péld 31, 10-13. 19-20. 30-31; 1 Tessz 5, 1-6; Mt 25,14-30

Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. - Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. -Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. - Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól, még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Azt mondta Jézus tanítványainak: Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. (Jn 15.15)
A tanítványok részt vesznek Jézus életében, együtt élnek Jézussal; Jézus barátainak tekinti őket, és nem szolgáknak, mivel elmondja nekik, amiről az Atyaistennel beszél. Általában amikor sokszor együtt vagyunk valakivel, akkor egy mély és őszinte barátság és bizalom alakul ki. A mai Evangélium beszél egy emberről, aki összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát; Jézus a tanítványai felé is tanúsítja ezt a bizalmat azzal a különbséggel, hogy a tanítványok nem szolgák, hanem barátok. Bennünket is megbízott azzal, hogy kezeljük vagyonukat. Amikor imádkozunk, Jézus meghív minket, ránk bízza Isten életét, mert tudja, hogy képesek vagyunk igazságosnak lenni, és felkínálni másoknak egy másfajta szeretetet.
Egyszer egy perui barátom mondtam, hogy segíteni akart a családjának, ezért kereskedőként szeretet volna dolgozni, de nem tudta, hogy van-e hozzá tehetsége. Cipőboltot akart nyitni, beszélt egy barátjával, akinek volt egy üres boltja. A barátja azt mondta neki: „Na, kiadom, hogy ha van elég cipőd”. A barátomnak nem volt sok cipője, de azt mondta neki: „hogy, amikor jössz a bolt tele lesz cipővel”. Ekkor, a barátja oda adta neki a kulcsot és két nap múlva elment a cipőboltba. Eközben a barátom kölcsönkért cipőket ismerőseitől és így tele lett a bolt.  Amikor a barátja jött azt mondta neki: „Tudtam, hogy kevés cipőd van, de látom, hogy jó kereskedő vagy és jól használtad a fejed. Ezért kiadom neked a boltom, mert megbízom benned és tudom, hogy becsülettel kifizeted nekem a bérleti díjat.”
Mert szerette a családját, kis gyermekeit, kreatív módon próbált segíteni rajtuk és úgy jól használni ezt a talentumot, amelyet magában felfedezett és kifejlesztett.  Ugyanaz történt a szolgálókkal, akikről mesél az Evangélium, akik jól ismerték a tulajdonosukat és bíztak benne, mert osztott nekik talentumokat. De az utolsó szolga, aki szinten kapott talentumot, miért félt a tulajdonosától? Esetleg nem jól ismerte őt, ezért félt? Bár amikor szeretet van vagy egy mély barátság, akkor fejlődnek a talentumok és mindenki részesül  gyümölcseiben. Engedjük, hogy az imádságban és az életünkben Jézus tudja nekünk mondani: „Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!”

Feladat a mai napra: Az imádságban kérdezzünk magunktól, melyik talentumot kaptuk Jézustol? Hogyan fektettük be? Melyik személlyel, akiről az evangélium beszél, azonosítjuk magunkat és mit akar az Úr megerősíteni bennünk?

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma