Hétfő, dec. 15. Lk.1,46-48 (Szívem ujjong megváltó Istenemben.)
Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat,és szívem ujjong megváltó
Istenemben, mert rátekintett
szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden
nemzedék.
Általában, amikor nagy
öröm van a szívünkben, nevetünk, sírunk, vagy énekelünk. Ezzel azt az örömet fejezzük
ki, ami lelkünkből fakad. Máriának nagy és mély oka van arra, hogy
örvendezzen; ennek oka pedig, hogy Isten rátekintett, megbízott benne és
számított rá, hogy ő legyen Fiának anyja. Azt gondolom, hogy Mária csodálkozott
emiatt, ugyanis a szívében a zsoltárok és a szentírás szavai éltek, mindaz,
amit hallott kicsi kora óta. Biztos ő is várta a Messiást, akiről a
szentírásban beszéltek, ő is látta a nép szenvedését és sokszor egy mély
imádságot suttogott Isten felé, hogy jöjjön el hozzájuk! Isten olyan módon válaszol
neki és egész népének, hogy emberként, gyermekként jött el hozzánk, úgy, mint mi.
Olyan, akinek szüksége van ugyanúgy mindenre, mint nekünk: egy családra, egy
apára és egy anyára. Mária dala, egy mély „háladal”, amely elismeri Istent,
mint saját életének és népének megváltóját. Öröme, hogy Isten rátekintett
szolgálója alázatosságára és együtt akar működni vele. Mária hálaéneke Hanna dalára
emlékeztet (vö. 1 Sam 2,1-10), de Mária igenje által megvalósulhatott Isten
megmentő terve, Fia megtestesülésében.
A Szűzanya arra tanítson
meg bennünket, hogy nekünk is olyan hívő szívünk legyen, mint neki, mivel Isten
ránk is tekintett és bennünk is megbízik. Arra tanítson bennünket, hogy szívből
jövő bizalommal énekeljünk Istennek.
Feladat a mai napra: Fedezzük fel Isten
tekintetét a nap folyamán.