XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. december 14., vasárnap

December 14.



Iz 61, 1-2a. 10-11; Jn 1, 6-8; 19-28; Jn 1, 6-8; 19-28

Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket; hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, és a megkötözötteknek a börtön megnyitását; hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét. Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám; mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét, és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát. Mert amint a föld előhozza sarját, és amint a kert kisarjasztja veteményeit, úgy sarjaszt az Úristen igazságot, és dicséretet minden nemzet előtt.

Az adventi koszorún már a harmadik gyertya ég, amelynek színe más, rózsaszín a lila helyett. Advent harmadik vasárnapján a rózsaszín szintén a liturgikus ruha színe, arra utálva, hogy a bűnbánati időbe beszivárog már a karácsonyi fény, Jézus születésének öröme. Arra hív meg minket a mai „örömvasárnapja”, a „gaudete” vasárnap, hogy örüljünk, mert van örömhír számunkra és ezzel valóban okunk van az örömre. Isten nem csak örömhírt hoz, hanem Ő maga az örömhír: „Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus.” (Lk 2,10.11). Az örömet nem lehet erőltetni, parancsolni. Az öröm belülről fakad, amikor Istennek e nagy ajándékát fogadjuk el: hogy értünk született az Üdvözítő, aki képes bekötözni megtört szívünket, aki ki tud szabadítani az önzés bezáró börtönéből, aki csak arra vár, hogy kegyelmezzen nekünk. Az Úr kegyelmének esztendeje értelme nem más, mint hogy Isten kegyelmez nekünk és irgalmasságából bűneink adósságait elengedi. Aki ezt tapasztálja, nem tud mást tenni, mint örömmel kiáltani Izajás prófétához hasonlóan: „Nagy örömmel örvendezem az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám; mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét, és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát.” Már nincs szüksége arra, hogy máshol kis apró örömet szerezzen magának, pl. azáltal, hogy emberi díjakkal, kitüntetésekkel díszítse magát, hanem engedi, hogy Isten az ő kegyelmével, irgalmával, gyógyító szeretetével szépítse őt. Bár mennyire is szeretnénk megtisztítani karácsonyra szívünket, csupán saját erőnkből nem fog sikerülni. Szükségünk van Isten megelőző kegyelmére, arra, hogy ajánlatát fogjuk el: „Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes meztelenséged; kenetet, hogy megkend szemedet és láss.” (Jel 3,18). Így karácsonyra a mi földünk ugyancsak sarjat elő fog hozni, a dicséretet, az öröm és a szeretet gyümölcseit. Mária életében látjuk, hogy mennyire Isten maga volt örömének oka, és benne örvendezett. Mivel „Mária az Atya kicsiny szolgálóleánya, akiből árad az örömteli hála.” (Ferenc pápa, Evangelii Gaudium 286) Ezért Mária továbbra is kísérjen bennünket ezen az adventi úton, karácsony felé, és tanítson olyan természetes egyszerűséggel hirdetni az örömhírt és elvégezni a ránk bízott küldetésünket, ahogyan azt ő tette. „Valamennyien arra vagyunk hivatottak, hogy fölkínáljuk másoknak a kifejezett tanúságtételt az Úr üdvözítő szeretetéről, aki minden tökéletlenségünkön túl fölajánlja nekünk közelségét, szavát és erejét, és így értelmet ad életünknek. A szíved tudja, hogy az élet nem ugyanaz nélküle, tehát az, amit felfedeztél, az, ami segít élni és ami reményt ad neked, ez az, amit közölnöd kell másokkal. Tökéletlenségünk nem lehet mentség; épp ellenkezőleg, a küldetés állandó késztetés arra, hogy ne kényelmesedjünk el a középszerűségben, hanem állandóan növekedjünk.” (EG121) Kérjük tehát Szűz Máriát Ferenc pápa szavaival: „Szűz és Anya, Mária, te, aki a Lélektől indítva befogadtad az élet Igéjét alázatos hited mélységébe, amelyet maradéktalanul odaajándékoztál az Örökkévalónak. Te, aki beteltél Krisztus jelenlétével, örömet vittél Keresztelő Jánosnak, aki felujjongott anyja méhében. Te ujjongó lélekkel énekeltél az Úr csodálatos tetteiről. Segíts, hogy kimondjuk a mi „igenünket”, most, amikor minden eddiginél jobban meg kell szólaltatnunk Jézus örömhírét.”
Feladat a mai napra: Megosztom valakivel (lehetőleg a családomból), amint megtapasztaltam az evangélium örömhírét.