Lk 1, 51-52 (letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte)
Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a
szívük szándékában a gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az
alázatosakat pedig fölemelte.
Izrael népe mindig érezte, hogy a hatalmasok uralták
életüket, főleg a szegényeket. A saját kultúrájában léteztek szabályok, amelyek
védelmezték a szegényeket. A jogszabályok között volt egy, a megváltás törvénye.
Ez a szabály azt jelentette, hogy egy rokon megválthatott egy másik rokont, akinek
szegénysége miatt el kellett volna adnia a vagyonát vagy elveszítette volna a
szabadságát. A legközelebbi rokonát, akinek jogában állt, hogy megváltsa őt,
héberül „go’el”-nek hívják, ami azt jelenti: az, aki megvált.[1]
Mária érezte, hogy Izrael számára ez a „go’el”
most az Isten Fia, aki szintén ember, rokonuk, egy közülük, és aki igazán meg
tudja váltani az embert a gőgtől, és megőrizni az embert. „Akkor hallottam, hogy a trón felől
megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között!
Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé
halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak” (Jel
21,3-4).
Sokat segíthet nekünk, hogy Isten néha úgy ment
meg minket, ahogyan Szent Pált, aki leesett a lóról. Amikor ő beszámolt arról, hogy
milyen módon üldözte a keresztényeket és Jézus egy nagy világossággal ragyogta
őt körül, aminek hatására lehullott a földre: „Déltájban, király,napnál ragyogóbb
világosságot láttam az úton, körülragyogott engem is, útitársaimat is. Mindnyájan földre hullottunk, s ekkor egy hangot
hallottam, amint héber nyelven megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Hiába
rugdalózol az ösztöke ellen! Megkérdeztem:
Ki vagy, Uram? – Jézus vagyok – felelte az Úr –, akit üldözöl. De kelj fel, és állj talpra! Azért jelentem meg neked,
hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál, és amit majd még ezután
fogsz látni“ (ApCsel 26, 13-16).
Engedjük, hogy Jézus megmentsen minket
büszkeségünktől, nem veréssel, hanem irgalmasságával, amint Szent Pált, elvezetve
az életünket az igazsághoz, és meghagyva bennünk egy alázatos szívét, hogy
megismerjük és kövessük Őt.
Feladat a mai napra: Melyik tulajdonságomnak van szüksége arra, hogy
leessen magas lováról? Hogyan tudom ma szeretni azokat, akiket Jézus mellém ad?