Napi elmélkedéshez: Lk 1,41; Lk 10,21-24
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a
méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel.
Abban az órában így
ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura,
mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű
embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Mindent nekem adott át az én
Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya,
csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. Tanítványaihoz fordult, és
nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert
mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok,
de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották.
Nagyon megérintő tud lenni, amikor egy találkozásban a
másik szemében őszinte, személyesen nekünk szóló szeretetet, elfogadást, örömöt
érzékelünk, és valahol az az üzenet jön át: fontos vagy számomra. Ilyen
tekintet Isten szeretetét sugározza felénk. Szinte ritka ajándék ez már a mai
világban, ahol mindenki rohan, vagy elvárásokkal lép a másik felé, mindig
valamit akarnak tőlünk, és gyakran azt érezzük, hogy érdeklődése igazából nem
is nekünk szól, hanem csak azért kellünk, mert valamink van, valamit tudunk
nyújtani, ami neki kell, de igazából nem a mi személyünk a lényeg. Ez ellen már
vastag védőfalat emeltünk, hogy ne legyen annyira sértő. De ha őszintén
magunkba figyelünk, akkor észrevesszük, hogy mégis sokszor mennyire semmibe
véve, kihasználva, mellőzve érezzük magunkat. Tudattalanul megtörténhet
ilyenkor, hogy az Istenben is csalódunk, mert valami azt érezteti velünk, hogy
mint ha ő is kihasználna, mellőzne minket. Ez a gonosz lelkek műve, akik
szeretik eltorzítani bennünk Isten képét ahhoz, hogy elforduljunk tőle. A belső
szomorúság, elkeseredettség ennek lehet a jele, amit olykor érdemes
felülvizsgálni. Mert a szívünk akkor igazán boldog, amikor egy találkozásban
ráérzünk Isten irántunk való szeretetére, mint Erzsébet, akit mély öröm járta
át, annyira, hogy megmozdult méhében a magzat, és eltelt Szentlélekkel. Vagy
Jézus, a Szentlélektől eltelve kezdi el fennhangon dicsőíteni az Atyát, amikor
tanítványaival találkozik első missziós útjuk után. Örül, mert észreveszi
rajtuk, hogy Isten munkálkodásának tanúivá lettek.
Feladat a mai napra: Vegyük észre Isten jelenlétét a másikban. Hogyan
fejezi ki irántam szeretetét? Én is megpróbálom kifejezni mások iránt Isten
szeretetét.
Este: Visszatekintés a napra: Áttekintem
a napomat. Milyen találkozások adódtak ma? Hogyan lépett felém Isten? Miben
éreztem jelenlétét? Hol éreztem magam megajándékozva, személyesen szeretve?
Volt-e olyan találkozás, ami nem sikerült jól? Mi történt? Mi esik rosszul? Mit
szeretnék holnap jobban csinálni? Kérem a Szentlélek megvilágosító kegyelmét.
Lezárom napomat hálaadással.