XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. december 9., kedd

December 9.



Napi elmélkedéshez:       Lk 1,41; Lk 10,21-24

Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel.
Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották.
Nagyon megérintő tud lenni, amikor egy találkozásban a másik szemében őszinte, személyesen nekünk szóló szeretetet, elfogadást, örömöt érzékelünk, és valahol az az üzenet jön át: fontos vagy számomra. Ilyen tekintet Isten szeretetét sugározza felénk. Szinte ritka ajándék ez már a mai világban, ahol mindenki rohan, vagy elvárásokkal lép a másik felé, mindig valamit akarnak tőlünk, és gyakran azt érezzük, hogy érdeklődése igazából nem is nekünk szól, hanem csak azért kellünk, mert valamink van, valamit tudunk nyújtani, ami neki kell, de igazából nem a mi személyünk a lényeg. Ez ellen már vastag védőfalat emeltünk, hogy ne legyen annyira sértő. De ha őszintén magunkba figyelünk, akkor észrevesszük, hogy mégis sokszor mennyire semmibe véve, kihasználva, mellőzve érezzük magunkat. Tudattalanul megtörténhet ilyenkor, hogy az Istenben is csalódunk, mert valami azt érezteti velünk, hogy mint ha ő is kihasználna, mellőzne minket. Ez a gonosz lelkek műve, akik szeretik eltorzítani bennünk Isten képét ahhoz, hogy elforduljunk tőle. A belső szomorúság, elkeseredettség ennek lehet a jele, amit olykor érdemes felülvizsgálni. Mert a szívünk akkor igazán boldog, amikor egy találkozásban ráérzünk Isten irántunk való szeretetére, mint Erzsébet, akit mély öröm járta át, annyira, hogy megmozdult méhében a magzat, és eltelt Szentlélekkel. Vagy Jézus, a Szentlélektől eltelve kezdi el fennhangon dicsőíteni az Atyát, amikor tanítványaival találkozik első missziós útjuk után. Örül, mert észreveszi rajtuk, hogy Isten munkálkodásának tanúivá lettek.

Feladat a mai napra: Vegyük észre Isten jelenlétét a másikban. Hogyan fejezi ki irántam szeretetét? Én is megpróbálom kifejezni mások iránt Isten szeretetét.
Este: Visszatekintés a napra: Áttekintem a napomat. Milyen találkozások adódtak ma? Hogyan lépett felém Isten? Miben éreztem jelenlétét? Hol éreztem magam megajándékozva, személyesen szeretve? Volt-e olyan találkozás, ami nem sikerült jól? Mi történt? Mi esik rosszul? Mit szeretnék holnap jobban csinálni? Kérem a Szentlélek megvilágosító kegyelmét. Lezárom napomat hálaadással.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma